Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

Móricz Zsigmond LUDAS MATYI-jának első változatából A Szűcs Sándor gyűjtötte Ludas Matyi-típusú elbeszélések közül egy különösen érdekes a mi szempontunkból, mert az úri mulatozásnak olyan mozzanatai tűnnek fel benne, amelyek Balog Istvánnál és Móricz Zsigmondnál is megjelennek. Szűcs Sándor a következőképp meséli el a történetet : ,,A Tisza mentén ma is emlegetik Csere Ferkét . . . Elszegődött egy (tisza-) füredi földesúrhoz. Ez meg azt követeli tőle, nyári tűző napon a szérű közepébe nyomtató lóval a kötele végén még a karcagi káplár táncát is járja el az ő mulattatására." Mikor Ferke csak ímmel-ámmal járta a táncot, kanócot húzatott a lábujjai közé, hogy jobban szaporázza. Ezt a megalázó gonoszságot fizeti vissza Ludas Matyi módján a „cimborája". Majd így búcsúzik : „Aztán elballagok, hátha véletlenül olyan úrra találnék, aki nem táncoltatja a cselédjét." Hasonló mozzanatot találunk Balog István színművében. Döbrögi arról beszél, hogy a vásáron oktalanul ne kössenek bele senkibe, de a cigányokat nyugodtan kínozhatják,