Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon
fogadja a látogatót. A helyiséget a XIX. század első feléből származó bútorok, a falakat a helikoni költők arcképei, továbbá Batsányi, Vörösmarty, Csokonai, Berzsenyi és Kisfaludy Károly kvalitásos arcképeiről készült fényképek díszítik. A kiállítás anyagát műveikből vett dunántúli vonatkozású idézetek, balatoni tájképek és a felsorolt költőkre vonatkozó válogatott irodalmi dokumentumanyag egészíti ki. A negyedik helyiségben a badacsonyi népnek az 1848—49-es szabadságharcra vonatkozó gyűjteménye foglal helyet. A XIX. század második feléből származó bútorzat mellett badacsonyi szabadságharcosok portréi, levelei, börtönmunkái, családi képei, apró emléktárgyai, a szabadságharcosok pléh szócsöve, csatajelenetek a Dunántúl szabadságharcából és néhány Kossuth-emléktárgy alkotják a fejlődő gyűjtemény alapját. A kis múzeumnak ez a szobája kultúrforradalmunknak azt a kezdeményezését váltja valóra, hogy a helytörténeti gyűjtemény a helység dolgozó népe saját kutatómunkájának eredménye legyen. Ez a kis gyűjtemény évről évre gazdagodik, Badacsony és környékének lakossága szívén viseli az emlékanyag gyarapítását. Ebben a tevékenységben a Petőfi Irodalmi Múzeum irányítólag nyújt támogatást a helybélieknek. Az emlékház kiállítási anyagát főként a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről származó berendezési tárgyakkal szeretnénk tovább gyarapítani. Kisfaludy Sándor életének másik jelentékeny színtere a műemlékekben gazdag, határainkon túl is híres vadászterületekkel koszorúzott, romantikus fekvésű városka, Sümeg volt. E város forgalmas központjában, néhány lépésnyire az „üzleti negyed" zajos sürgés-forgásától, a forró nyári napokon árnyas padokat, csendes elmélyülésre, olvasgatásra csábító hűvös menedéket kínáló Népkert mellett, a város nagyjainak szobraival ékesített kis téren áll a szép, régi ház, a Kisfaludy-Emlékmiizeum. A XVIII. századi köznemesi kúria oldalhomlokzatáról kilenc, a ház előtti kis térre két ablak nyílik. Udvari frontján laposívű árkádokkal szegélyezett nyitott folyosó ma még befalazva rejti el a homlokzat eredeti képét. Ebben a házban született aXIX. század elejének népszerű költője. Itt kezdődött kalandos pályafutása, side vezetett vissza életútja a nyugalmas „mezei gazdálkodás" és a csendes családi kör apró örömei, gondjai közé. Negyven évet töltött Kisfaludy Sándor e házban, s itt halt meg a szeretett szülővárosban, amelynek felemeléséért élete ez utolsó szakaszában sokat tevékenykedett. A ház főhomlokzata előtt szobor hirdeti emlékét. A múzeum épülete és közvetlen környezete még helyreállításra, rendezésre szorul, bár az utóbbi időben már sokat javult a múltban teljesen elhanyagolt ház helyzete. Az épület udvari homlokzatát eredeti alakjában állítják helyre, s most hat szép helyiségben foglal helyet az igen értékes muzeális gyűjtemény. Darnay Kálmán, a város neves műgyűjtője évtizedeken át halmozta fel azt az érdekes történeti és irodalmi kézirat-, ereklye- és nyomtatványanyagot, amely a Kisfaludy-család tulajdonából származó bútorzattal és családi emlékekkel együtt a jelenlegi múzeumi kiállítás alapját alkotja. A kiállítás immár avult módszerű felépítése és elhanyagoltsága mellett azonban nem jut érvényre kellőképpen ennek a sokszínű, tartalmas gyűjteménynek a jelentősége. A közeljövőben sorra kerül a belső átalakítás is és a kiállítás modern kiállítástechnikai elvek szerint történő újjárendezése. Nagyszámú érdekes emléket látunk itt Kisfaludy Károlytól is, s így megvalósíthatónak látszik az a gondolat, hogy ebben a házban a XIX. század eleji irodalmunknak e kimagasló alakja számára szenteljünk egy-két helyiséget. Megemlítjük a sok közül Kisfaludy Károly önarcképét, árnyképét, saját olajfestményét, szobrát, nagyszámú kéziratát, levelét, szerelméről, Hepler Katalinról készített festményét, az Auróra egyes számait, jelentős drámáinak első kiadásait, vígjátékainak jellegzetes figuráira emlékeztető színes metszeteket.
