Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Krúdy Pál: Epizódok Krúdy Gyula életéből (Gyűjtötte: Sándor Rudolf)

Látta Krúdy, hogy ez már több a kettőnél, felugrott, és a kardot kikapta a tiszt kezéből, azután a kapitányt egy csapásra földhöz vágta és a saját kardjával úgy elverte, hogy bizonyos helyen a nadrág is kiszakadt, azután a kardot görbére összehajtva a kapitánnyal együtt kidobta az utcára. Természetesen az ilyen súlyos affért az akkori szokás szerint csakis párbajjal lehetett befejezni, mégpedig súlyos feltételek mellett ; nehéz lovassági kardokkal, szúrással, bandázs nélkül, a teljes végkimerülésig. A párbajban a kitűnő vívó, herkulesi termetű Krúdy alaposan össze vagdosta a száj hősködő huszárkapitányt, úgyhogy 3 hétig kórházi ápolás alá került. Pár hónappal később Krúdy Gyula egy operai díszelőadásra ment, s amidőn a fogadójába ért, hátulról egy hatalmas ütést érzett, és amint visszafordult, éppen akkor akarta megismételni kardjával a vágást, de Krúdy ügyesebb volt és elkapta a kezét és kivette belőle a kardot, de vissza nem adta, hanem magával vitte egyenesen a hadtestparancsnokságra és előadta az esetet és bizonyságul bemutatta a cilinderét is. amelyre rávágott hátulról a kapitány, s csak annak köszönhette az életét, hogy a kalap ellenállott a vágásnak, s félig volt bevágva. Felvették a panaszt, a kapitányt becsületbíróság elé állították, ahol úgy döntöttek, hogy tiszti rangot nem viselhet az olyan ember, aki fegyvertelen egyénre támad ,,orozva", s azért lefokozták, és a hadsereg kötelékéből azonnal elbocsátották. Ez már igen régen történt, s annak idején nagy port vert fel, és Krúdynak a tekintélyét nagyban növelte az, hogy herkulesi erejének tudatában annyira tudta türtőztetni magát, hogy nem tekerte ki a nyakát az éretlen, szájhősködő ficsúrnak. (Gyűjtötte : Sándor Rudolf)