Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Krúdy Pál: Epizódok Krúdy Gyula életéből (Gyűjtötte: Sándor Rudolf)

EPIZÓDOK KRÚDY PÁL KRÚDY GYULA ÉLETÉBŐL Krúdy Gyula unokatestvérem tudtommal nem Szatmárnémetiben, hanem Nyíregyházán született, 1878 augusztusában, s így közöttünk 2 hónapi korkülönbség volt. Édesapja Nyíregyházán lakott, hol vármegyei tisztifőügyész és igen keresett ügyvéd, kiváló kriminalista volt. Édesanyja Radies Mária megélte még fia halálát is, s a temetésen ott volt. Atyja azt akarta, hogy Gyula elvégezve a jogot, megszerzi az ügyvédi diplomát, s mivel ő már beteges ember lévén, átveszi az igen jól jövedelmező ügyvédi irodát, s vezeti tovább. Nem tett ellenvetést az édesapjának, de amikor a matúrái bizonyítványát kézhez kapta, eljött Losoncra hozzánk, és a vakáció nagy részét nálunk töltötte, mert igen jól érezte magát népes családi körünkben, s igen élvezte a családi házizenekarunkat, mert lévén 7 testvér, s valamennyi muzsikusok, kedélyes estéket rendeztünk a szórakoztatására. Mindig említette, hogy nehezen távozik családi körünkből, mert elsősorban látja, hogy milyen szeretettel vagyunk egymás iránt, s ebből a szeretetből neki is oroszlánrész jutott. Eltávozása előtt Édesatyám megkérdezte, hogy milyen pályát választott magának, akkor mondta : „Édesapám ügyvédnek szánt, de ezt a piszkos pályát nem vagyok hajlandó vállalni, hanem író és újságíró leszek, mert hiszen a gimnáziumban is már IV-ik osztályos koromtól iskolai lapot szerkesztettem, s az igen kapós volt s némi jövedelmet is hozott nekem." Tőlünk egyenesen Budapestre megy és ott megkezdi a komoly munkát. Édesapám ajánlotta neki az ügyvédi pályát, mert mondván, ez biztos egzisztenciát biztosít, míg az írói pálya nagyon rögös utakon vezet, s míg befut, vagyis elismert íróvá válik, addig sok nélkülözésnek lesz kitéve. Válasza az volt : El vagyok rá készülve, s ha még nélkülöznöm is kell, kitartok elhatározásom mellett. így is történt, s mint köztudomású dolog, sok nélkülözésen ment keresztül amíg elismerték. Családunkkal Pestre történt eltávozása után csak levélben tartottuk fenn a kapcsolatot, de sajnos ezek a levelek megsemmisültek az utóbbi világháború alatt, pedig nagyon sok érdekes dologról számolt be az életfolyását illetően, s több ízben beismerte, hogy Édesapámnak igaza volt, de mindennek dacára kitart korábbi elhatározása mellett. Amint azután az élet forgatagába belekerült, a levélben való érintkezés is megritkult, s végre megszakadt teljesen. Én, aki Losoncon laktam állandóan, felkerestem őt, ha Pestre mentem, s vagy az „Erdélyi borozóban", vagy a „Fészek Klubban" találtam reá. 10 145