Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Vayerné Zibolen Ágnes: Rippl-Rónai íróportréi
Rippl-Rónai franciaországi internáltsága után rendezett kiállításához írott előszava tanúsítja, 19 de hiába keressük a nagy költő emlékéhez méltó, annyira hiányzó reprezentatív Rippl-Rónai Ady-képmást. Arról tudunk, hogy a művész 1915ben 20 és 1917-ben 21 lefestette Adyt, ez utóbbi alkalommal Csinszkát is, talán akkor, amikor a Balatonnál töltöttek egypár hetet, de volt rá alkalom Budapesten is, hiszen Csinszka visszaemlékezései szerint Ady sokszor járt a Kelenhegyi-úti műteremben. 22 A két nagy művész barátságának emlékét csupán néhány reprodukció őrzi. Az egyik az Amicus kiadásában 1924-ben megjelent ,,Ady-könyv" (Dokumentumok az Ady-kérdéshez) melléklete, egy gyorsvonású tollrajz a lehunyt szemű fiatal Ady Endréről — bizonnyal az első kaposvári találkozás alkalmával készült, rajta Rippl-Rónai stílusára jellemző rövid szöveg : „Ady Endre alszik, Rónai, Kaposvár." Ugyancsak 1924-es kiadású egy „Ady" című Amicus-almanach, mely három másik rajz reprodukcióját közli. A címlap mögötti profil-kép a legrészletezőbb a három között. Sötét haja szemére hull, arca komoly, az előbbi képnél idősebb, valószínűleg a tízes évek közepéről. Fent a bal sarokban nyomtatott betűvel BANDI felirat olvasható, jobbra lent a szignatúra. A másik két kép egyszerre született, egyiken hosszú szöveg áll : „ADY BANDIT MIKOR MEGVÁLASZTOTTÁK A VÖRÖSMARTY AKADÉMIA ELNÖKÉNEK Rónai", tehát 1918 egy késő novemberi napjának emlékét őrzi, amikor Ady végső erejét összeszedve utoljára megjelent a nyilvánosság előtt. A szöveg a lap jobb felét foglalja el, az arc balra tolódott, erősen vázlatos, de ez a néhány vonással felvázolt arc, a tévetegen nyitott szem azt bizonyítja, hogy a művész aggódó szeme már meglátta a jóbarát arcán a halál közelségét. A másik rajzon a beállítás ugyanaz, az arc itt is a lap bal oldalán van, a lehunyt szem kevésbé tragikus, jobbra egy ablak vázlatos rajza, a felirat itt csak részleteiben kivehető : „ADY BANDI — Rónai". Az Almanach közlése szerint ez a három lap ekkor még Ernst Lajos birtokában volt. — Az 1915-ben és 1917-ben festett képmások létrejöttét katalógusok adatai és feljegyzések bizonyítják. A Rippl-Rónai emlékkiállításon 1928-ban a 108. szám alatt szerepelt egy Ady Endre képmás, a jelzés szerint magántulajdonban ; Genthon István egy 1915 novemberében készült barna tónusú pasztellképről tud, mely hosszú ideig Ernst Lajosé volt. Az 1917-es képről Ady Lajos tesz említést, és tudjuk azt, hogy 1917-ben készült Csinszka képmása is. 23 Az elveszett Ady-portrék halvány rekonstrukcióját adja Rippl-Rónai jegyzete „Ady Endre szemei"-ről : „Ady Endre festői szempontból nézve is nagyon érdekes alak. Szemei nemcsak azért voltak szépek, mert feketék, mint a bogár, de azért főleg, mert álmos nézése mély és szerelmes, sokatmondó, talán azt lehetne mondani, hogy ennek a ritka lénynek, ennek a különösen szépen érző nagy embernek a lelke tükre volt. Merem állítani, hogyha csak a szemeit rajzoljuk is meg, már egy igen hasonló Adyt kapunk. Én, mikor festettem, csak a szemét néztem, erre fektettem a fősúlyt. Évekig beszélgettem ezekkel a nagynézésű, okos szemekkel." 24 1918-ban készült el Keleti Arthurnak, a Rónai ismeretségi köréhez tartozó írónak és műfordítónak arcképe is. A mester műtermében már fűtöttek, s a modell mégsem vehette le kabátját, sőt sálba burkoltan, kalappal fején kellett ülnie legalább öt óra hosszat, amíg az első ülés tartott. Nem is kívánkozott e megtiszteltetésre másodszor. A festményt Ernst Endre vette meg, és 1929-ben bocsátották aukcióra — 19 Hippi-Rónai háborús festményeinek és rajzainak kiállítása. Ernst Múzeum XVIII. kiállítás. 191 5. 20 Rippl-Rónai József emlékkiállítás, 1928. 108. sz. Ady Endre, 1915. Magántulajdon. 21 ADY LAJOS : Ady Endre. Bp. 1923. 175. 1. 17. sz. jegyzet. 22 Ady Endre ós Rippl-Rónai József. Magyarország, 1927. nov. 26. 270. 1. 23 Magyar Nemzeti Galéria Nyilvántart. 24 RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: Ady Endre szemei. Ady-almanach. Bp. 1924. 11—14. 1.
