Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Miklós Róbert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundusa

AZ ÚJ „KASTÉLY" 1910-ben és a kis gazdaságot, vagy a Mikszáth-család betegeit kell-e gondoznia. Most is ha­mar megsejti a nagy nyugtalanságot, Horpácsra siet, onnan Pestre, referálni. Meg­hatóan írja le Mikszáthné emlékirataiban ezt a kedves családi eseményt : ,,Volt aztán nagy öröm. Nővérem egy ív papírt kért a fiúktól, és lerajzolta a kúriát és a tizenegyholdas kertet, a gazdasági épületeket, melyek a bérletből, miután a bérlő­nek, egy helybeli földbirtokosnak, elég saját épülete volt, ki voltak hagyva, aztán lerajzolta a pusztát és a földnek fekvését, a réteket és a patakokat. Beszélt aztán a fákról a kertben és a birtok körül. Hát még mikor a négy komondorról beszélt, melyek a portát most is hűségesen őrzik. Aztán kitett az asztalra egy nagy darab fe­kete rögöt, amelyet a birtokról hozott. Bizony könny csillogott ekkor a Kálmán szemében, és rögtön megbízott engem, hogy a kutyák ellátása iránt tegyem meg a legmesszebbmenő intézkedéseket." Hiába a fekete rög megtette a magáét, az első földdarab, amely most már visszavonhatatlanul az övé, a sajátja, a „pennájával kiszántogatott garasok" késői, de annál édesebb eredménye. így hát a nehezen gyűjtött pénz mégsem vész kárba. A nyugalomra is nagy szüksége volt. A szabad­elvű párt bukása után minden gondolatát a „dominium" kötötte le. Az 1904/5-ös tél után nagyon várta a tavaszt, de félt is tőle ; félt a csalódástól. Közel fél esztendeje, hogy megvette, sokat, rengeteget álmodozott róla, de még mindig nem tudta rá­venni magát, hogy ki is utazzék. Aztán lassan kitavaszodott. Abban az esztendőben elég későre, április végére esett a húsvét. Előtte való vasárnap indultak útnak, hogy az ünnepeket kinn tölt­hessék. Vácig vasúton, onnan pedig Mikszáth lovaival tették meg az utat Horpá­csig. Jól ismerte ő ezt a vidéket, hisz a nógrádiak ezen az úton — Katalinpuszta—

Next

/
Oldalképek
Tartalom