Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Miklós Róbert: Mikszáth Kálmán horpácsi fundusa

„MÉG ENGEM IS LEKAPTAK, AMINT A PADON ÜLÖK ÉS CSENDES PIPASZŐ MELLETT TÜRELEMMEL VÁROM A KOALÍCIÓ KORMÁNYRA JUTÁSÁT." fenekük meg a városban, a falu utána jön, mint a kísértet s hívja haza maga után." Van ebben az élete vége felé tett vallomásban sok romantika, de őszinteségében nincs okunk kételkedni. Mint már említettük a birtokvásárlás ügye jóval a horpácsi „grund" megvétele előtt is állandó terve volt nemcsak Mikszáthnak, hanem az egész Mikszáthcsaládnak is. Mikszáth Kálmánné említi emlékiratában, hogy az idősebb fiút, Kálmánt, gyenge testalkata miatt apja sokáig nem engedte nyilvános iskolába, hanem odahaza taníttatta. Az egyik sikeres magánvizsga letétele után Kálmán tíz, a négy esztendővel fiatalabb Berci pedig öt forintot kapott apjától. A pénzt a két gyermek boldogan a takarékba vitte és fennen hirdette, hogy azon birtokot vásárol. Ez a kis betét később Berci kihúzott tejfogainak fájdalomdíjaival szaporodott. ,,És ez az első tíz és öt forint volt az alapja a horpácsi birtoknak", jegyzi meg Mikszáth Kálmánné. Ez a kis epizód — Mikszáth A Berci fogai címen elbeszéléssé is kerekítette — persze inkább csak kedves családi emlék, mint valóságos tény, mégis jellemzően rávilágít a meghitt családi kör mindennapos beszédtémájára. De nemcsak beszéltek a birtokvásárlásról, hanem számos fundust meg is tekintettek. Nógrádi vásárlásról azonban egyelőre szó sem esett. Mikszáth szempontjai pedig egyszerűen kiszámíthatatlanok voltak. Legkevésbé a birtok reális gazdasági értéke érdekelte. Egyszer az hangolta le, hogy üres volt a ház, és nem füstöltek a kémények, amikor éppen megérkezett ; másszor a kert fáit találta túl fiataloknak. Megfordultak Fogaras mellett is, Mikszáth választókerületében, és egy régi, műkincsekkel teli Brukenthal-várra alkudtak, amelyhez teljességgel hasznavehetetlen hegyoldalak