Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában
tetik". 5:5 E két adós tartozását nem teljesítette, ezért Petrovits István felsőbb fórumhoz, a kiskun kerületi kapitánysághoz fordult. Az 1834. év végén a szabadszállási tanácsnak Petrovits bemutatta a kiskun kerületi kapitány, a „Tettes Dstis Kapitány Urnák Kegyes Hat írását" a Bana Benjamin és Virág István „késedelmes Adossai" ellen elrendelt „Executio"-ról. — A tanács a végrehajtás teljesítésére két szenátorát ki is küldte. 54 A fentihez hasonló ügy volt az is, hogy Petrovits István másik két kocsmárosán is követelte a kimért italok árát : Kakas Kocsis Sándortól 45, Krausz Ábrahámtól 62 Ft-ot. A „Folyamodóval leendő tőkélletes számoltatásokra" kiküldtek két tanácsbelit, meghagyván nekik, hogy nemfizetés esetében bírói foglalással is elégtételt szerezzenek. 55 — Sem itt, sem az előző évi perben Petrovitsot már nem írták kocsmák árendásának, hanem egyszerűen a nevét említették. Kocsmabérlői idejéből való peres ügyei, követelései azonban még 1835-ben is bíróság elé kerültek. Ebben az időben, a szabadszállási kocsmabériőség három esztendejének elmúlta után azonban az itteni tanács nemfizetés, tartozás miatt már nemcsak Petrovits István javára, hanem ellene is kilátásba helyezte a bérlőket is nagyon fenyegető „executiót", végrehajtást. Mégpedig nem is olyan aránylag kis összegekért, amilyenekért ő perelte volt iccéseit, hanem számottevő haszonbér-tartozása miatt. A félegyházi bériőség idején Petrovits István pontos fizető volt. Eleinte Szabadszálláson is, de később már meglehetős késedelmekkel fizette be az árendát. Ez is azt mutatja, hogy a szabadszállási bérletek 1830-tól kezdve nem voltak elég jövedelmezőek. Erről Petrovits István is panaszkodott. — 1832-ben „a múlt esztendei mostoha kó'rnyül állások tekintetéböV azt kérte Szabadszállás tanácsától, hogy legalább a bérelt beneficiumokra kivetett adót engedje el. A tanács azonban azzal utasította el a kérést, hogy „tsak a leg szegényebb, és tehetetlenebb, személyeket mentheti fel az adó fizetés terhe alol, az Instánsnak pedig efféle környül állása nem lévén", s a városi kasszának is nagy terhei vannak, az adót meg kell fizetnie. 56 Petrovitsot tehát elég jómódú embernek ismerték ahhoz, hogy adóját meg tudja fizetni. — Az említett előző évi mostoha idő bizonyára a kolerás esztendőre vonatkozott, mert ez itt éppúgy csökkentette a kocsmabérlő jövedelmét, mint pl. Félegyházán. Fentebb láttuk, hogy egy félegyházi kocsmabérlő a kolerajárvány miatt megszűnt utasforgalommal indokolta bércsökkentésre vonatkozó kérelmét. — Petrovits István az első visszautasításban nem is nyugodott meg. Néhány hónap múlva legalább az „Arendalis Summára vetett adaja" egy részének elengedéséért folyamodott. — A tanács most 20 Ft-ot elengedett, de kötelezte a „fel maradt mennyiség le fizetésére." 57 Áz 1834. év szeptemberében Petrovits István Szabadszállás városának az egy évvel előbb letelt bérletért még mindig 1875 Ft-tal tartozott. A „Köz Majorkodó Pénz Tár" számadója ekkor a tanácsnak jelentette, hogy Petrovits István „Jol lehet, Biroi módon, ismételve meg intetett" a Szigeti Major múlt évi 1300 Ft árendáját nem fizette be, s a kocsmák árendájából is tartozik még a múlt évről 575 Ft-tal. — A városi tanács elrendelte, hogy a bérleti szerződés, „Az eredeti kötelező Levél foglalattya szerént, kezébe adatott hatalomnál fogva . . . Biroi foglalással légyen a Közpénz Tár — ki elégítendő." E határozat végrehajtására két szenátort küldtek ki. 58 53 Uo. 181. lap, 1834. febr. 18. — Petrovits Bana Benjáminon 60 Ft és 30 kr-t, Virág Istvánon 135 Ft-ot követelt. ** Uo. 275. lap, 1834. dec. 19. 65 Uo. 352. lap, 1835. jan. 30. *• 35. sz. Protokollum 283. lap, 1832. jún. 26. *' Uo. 288. lap, 1832. okt, 27. 58 Uo. 36. sz. protokollum 143. lap, 1834. szept, 12.
