Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában
Petrovits Istvántól a bíróság elé hozott knrtakocsma-ügyek száma 1832-ben még csak fokozódott. Ebben az évben a bíróság 6 tárgyaláson 17 személy ellen hozott ítéletet. 15 embert elmarasztalt, s csak kettőt mentett fel azon a címen, hogy a saját borukat mérték. Petrovits István tehát a bíróságnak arra a figyelmeztetésére, hogy a vádat kellő bizonyítékokkal támassza alá, most már nagyon ügyelt. Egy asszonyt pálinkamérés miatt febr. 3-án ítélt el a bíróság. Elkobzott pálinkáját az árendásnak ítélték, s keményen megdorgálták. Figyelmeztették, hogy más előforduló esetben „érzékenyebb módon", pénzbeli büntetésben is részesítik. Enyhítő körülménynek vették, hogy „e tilalom törés a tiltott időnek éppen a kezdetén tevődött". 37 — A bortermelő gazdák és pálinkát saját gyümölcsükből főző emberek ugyanis 3 hónapig (november—január hónapokban) kis mennyiségben is szabadon mérhették termésüket. Erre vonatkozólag az összes kun és jász helységekben érvényes hatósági rendelkezés volt. Februárban már tilalmi idő volt érvényben, s így értelmezendő a fentebbi esetben hozott bírósági ítélet. Ha az árendás anyagi érdekét a kurtakocsmák elterjedése sérelmesen érintette is, egy-egy leleplezés után a bírósági ítélet gyakran számottevő kárpótlást nyújtott, így miután Petrovits István Varga Lukácstól „két ízbenn hozatott Borát" a bíróságnak bemutatta, s a vádlott is beismerte, hogy 3 akós hordójából iccéjét 6 krajcárjával a bort már nagy részben elmérte, nemcsak a megmaradt bort foglalták le, és adták át hordóstól együtt az árendásnak, hanem még arra is kötelezték, hogy a hiányzó 2 akó eladásából származó bevételét, iccéjét 6 kr-ral számítva, az árendásnak szintén fizesse meg. — Ugyanekkor egy asszonyt tilos pálinkamérésért 12 Ft-ra büntettek. Mindkét vádlottat figyelmeztették, hogy még egyszer előforduló esetben testi fenyítésben is részesülnek. 38 A 12 Ft pénzbírság értékével kapcsolatban arra hivatkozhatunk, hogy éppen ebben az évben Petrovits István a Sárszentlőrincen taníttatott Sándor fia koszt- és szállásadójának, az itteni jegyzőnek havonta pontosan 12 Ft tartásdíjat fizetett. 39 A szegényebb kurtakocsma-tartók számára tehát a pénzbüntetés is valóban „érzékeny" volt, nemcsak a bíróság részéről fenyítésképpen többször elhangzó, de a jegyzőkönyvek bizonysága szerint azért kurtakocsma-tartás miatt Petrovits bérlősége idején egyszer sem alkalmazott testi büntetés. A legtöbb kurtakocsma-tartót már a pénzbüntetés is elriasztotta a további tilalmas italméréstől. Petrovits István bérlősége idején csak egy visszatérő bűnösről történik említés. Ezt, mivel birtokos lakos volt, 12 Ft-ra büntették. Különben a birtokosokra az első esetben kirótt bírság rendszerint 6 Ft volt. A birtoktalanokat azonban, kik „Bormérési Jussal semmi esetre nem bírható Lakosok", már az első alkalommal is 12 Ft-ra büntették. 40 Bármilyen kitartó volt is az üldözés, szigorú a büntetés, s ha ritka is a vétség újbóli elkövetése, a kurtakocsmák csak nem akartak Szabadszálláson megszűnni. Az árendásnak érdekeire mindig éberen kellett ügyelni. E tevékenységével az is együtt járt, hogy kitette magát a felkutatott kurtakocsma-tartók gyalázkodásának. így Balogh József kovácsmestert Petrovits István már nemcsak azért jelentette fel, mert őt tilalmas pálinkamérésben tapasztalta, hanem a „rajta elkövetett betstelenítésért is". A bíróság a „motskolkodásért", mivel „a Panaszolkodo élő Árendást meg betstelenítette" ugyancsak „keményen meg intette", a pálinkamérésért azonban 12 Ft-ra megbüntette. 41 35 Uo. 256. lap, 1832. febr. 3. 38 Uo. 261. lap, 1832. febr. 21. 38 FERENCZI: Petőfi életrajza I. 51. lap. 40 Szabadszállási „Protocullum 36.", 3. lap, 1833. jan. 11. 41 35. sz. szabadszállási protokollum, 1832. ápr. 13-i tanácsülés, 115. sz. végzés.
