Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában
A belső kocsmák bérlete az árverés meghirdetésének szövege szerint a következőkből állott : „A Városban lévő Nagy Vendég fogadó, melyben vágynak két lakó Szobák Konyha Speis tágas Borivó Ház 4 extra Szobák mintegy 800 akora való kettős Pintze Nagy Padlás Széna és élet tartására az Udvaron Állo Szín mintegy 60 Lora való tágas Istálló, mind ezek kettős kapuju bé kerített Udvarral — Az Also Kortsma ugyan a Városban 1 Lakó Szobával Konyhával Borivó Házzal, és Boros Kamrával. Ugyan a Városba a 3-dik Közönséges Kortsma egy Lakó Szobával, Konyhával és Borivó Házzal. Ezekhez járul 2. privát Háznál való bor mérés jussa, mely végre Házakat maga az Árendás köteles arendálni. —"•' i0 Összesen tehát 5 kisebb-nagyobb kocsma, borkimérés tartozott a bérlethez. A „Város Szigeti földjéről", hogy az ,,minemű feltételek alatt, és minemű határokkal, s kiterjedéssel légyen ki adandó", egy jegyzőkönyvi adat azt közli, hogy 120 hold szántó, 32 hold kaszáló tartozott hozzá különféle épületekkel. 31 Tehát ez is igen számottevő földterület volt. Ezekhez járult még Petrovits István saját földbirtoka, szőleje. Mindezek vezetésében, kezelésében Petrovits István éppen elég gondot és elfoglaltságot talált. Ezek a bérletek egyben árendátori tevékenységének felső határát jelentették. A félegyházi egyik tönkrement vendéglőbérlő fenti panaszából láttuk, hogy legnagyobb károsodását a kurtakocsmákban látta. A „Falu végén kurta kocsma. . . " nemcsak a Szamos partján állott, hanem Szabadszálláson is rendkívül elterjedt volt. Már Petrovits kocsmabérlő elődei is küzdöttek megszüntetésükért, olyan üldözőjük és leleplezőjük azonban a kurtakocsma tartóknak aligha akadt még egy, mint amilyen az 1830-ban működésbe lépő új árendás volt. Azt az energiáját és buzgalmát, amelyet Félegyházán a kurtaszékek tartói ellen kifejtett, Szabadszálláson még fokozottabb mértékben folytatta a jogtalan bor- és pálinkamérők ellen. Ezen a téren mindjárt a bemutatkozása Petrovits István indulatos és kíméletlen fellépését mutatja. Úgy járt el, mint aki azt hitte, hogy neki, a törvénytelenség leleplezőjének a büntetés, megtorlás is jogában áll. Már 1830. december 7-én egyszerre kilenc jogtalan italméréssel vádolt szabadszállási lakost állított a városi tanács és egyben bíróság elé. Az egyikkel, Matits Gergellyel szemben Petrovits István olyan hatalmaskodóan lépett fel, hogy a ,,maga hatalmával" magának vett „Satisfactiót" a bíróság éppen elegendőnek vélte, Petrovitsot pedig figyelmeztette, hogy ha kurtakocsmát észlel, ezt jelentse be a bíróságnak, s az ,,executiót", végrehajtást bízza a bíróságra. Az történt ugyanis, hogy Matits Gergely ,,4 akós hordája fenekét az Árendás Ásóval bé vervén, borának egy részét elfolyatta, hordaját, ásóját el rontotta, ágyait, s háza falát béfetskendeztetvén bé motskolta." Mindenekelőtt meghagyták Petrovits Istvánnak, hogy ,,ennek utánna efféle Kurta Kortsmákat tapasztalván, azokat mindenkor a Bíróságnak bé jelentse", az önkényes elégtételvétel miatt pedig Petrovitsot a Matits Gergelytől elvett bor visszaadására kötelezték. A többi 8 feljelentett ember közül csak kettőre bizonyult rá, hogy másoktól vett bort iccénként mértek. Ezeknek „lepetsételt és félbe talált boraik hordóikkal együtt Contrabandáltatván az Árendásnak által ítéltetnek" — szólt a bíróság ítélete. A többi vádlott részben igazolta, hogy a saját termésű borát mérte, részint „elegendő próba nem volt" a jogtalan bormérés bizonyítására. A Petrovits István 30 Uo. szabadszállási 1830. évi tanácsjegyzőkönyv (Prot. 33.) 316. lap, 1830. jún, 9. 31 Uo. szabadszállási 35. sz. protokollum 29. lap, 1831. márc. 4.
