Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában

bészállanak, ott isznak, esznek vagy pedig ott bé vesznek mindeneket, és úgy szállanak bé a Vendégfogadóban, ahol azutánn egy Krajtzárt sem költenek el".

25 így siránkozott egy bukott kocsmabérlő. — A félegyházi nagy vendégfogadó bérlője pedig 1828-ban panaszolta kétségbeesetten, hogy nem tud megküzdeni a magas árendával. A vendégfogadó évi árendáját az előző évinél 1000 Ft-tal verték feljebb, 1755 Ft-ra. Kérte ennek mérséklését, mert különben „még neveletlen gyermekivel együtt a Végső Pusztulásra jutni kéntelen lenne", s hogy „keservessen kereset Vagyonkái el pusztulását előre is siratni ne kénteleníttessen". A tanács szíve megesett, az évi bért 1200 Ft-ra mérsékelte. Másrészt „ezen Nagy Országos Útban" levő vendégfogadó jó hírnevét is fenn kívánta tartani, ezért kívánta, hogy az árendás „minden rendű Utazóknak, és a Helybeli Publicumnak is" mérsékelt áron adja az ételt, italt, „és ez által a keresztül utazók előtt, e városnak díszit fen tartani iparkodjon".

26 A ferencszállási vendégfogadón kívül a pest—szegedi országút mentén Félegyházának még egy külső kocsmája volt, az Aranyhegyi csárda. Ennek bérlője szintén 1828-ban kérte az évi 657 Ft árenda I/3 részének elengedését. Hivatkozott „a most tudva lévő nagy szűk pénz időre". Emiatt az utasok nem szállnak meg a vendégfogadóban, ,,hogy kőteni ne kénteleníthessenek, és így készek inkáb a pusztákon meg eresztolni" (megszállni). Másik és fő panasza azonban a már ekkor kezdődő kolerajárvány : „az epe korság idejébe az utak el zárattak, következesképpen ez által az utasok az utazástul fel tartoztattak ; már pedig a Vendég fogadót Vendég nélkül semmit érhetőnek nevezhetni." S ez a „kártékony nyavalya" éppen olyan időben ütött ki, amely évszak a vendégfogadósra nézve a leghasznosabb lett volna.

27 íme, ilyen volt a kocsmabérlők helyzete abban az időben, amikor Petrovits István is éppen megváltoztatta a bérlemény tárgyát, mészárszékek helyett vendégfogadót, kocsmákat bérelt. Még a kolerajárvány sem maradt el, sőt éppen szabadszállási kocsmabériőségének kezdetén, 1831-ben dühöngött a legjobban. Petrovits István árendátori vállalkozásai fokozatos fejlődésének vizsgálatában és a kor viszonyainak ismertetésében most érkeztünk el a már korábban kiemelt 1830. évhez. Félegyházától nyugodt lelkiismerettel és jómódban vehetett búcsút. Rendezett anyagi körülményeit tükrözi, hogy Fél egy háza városától még 1830 májusában is 6 ökröt vett ezer forintért, s ez év okt. 2-án kifizette az utolsó félegyházi bérleti év ezer forint árendáját is.

28 Működésének további színhelye most már Szabadszállás városa lett. 1830. november 1-től, az új 3 éves bérleti ciklus kezdetétől Petrovits István Szabadszálláson árendálta a „Belső Kortsmákat" 3685 Ft-ért és ezenkívül az ún. „Szigeti Majort" évi 1300 Ft-ért. Évi bérösszege tehát csaknem 5000 Ft-ot tett ki. A kocsmákat az előző bérleti időben Kultsár János bérelte 3525 Ft-ért, Petrovits István tehát erre az összegre 160 Ft-ot rálicitált, s így a bérlet az övé lett. — A szabadszállási mészárszéket „Szabó József neve alatt" ugyanekkor három társbérlő árendálta. Ezek „hárman a' Helybeli Mészárszék ki árendálásában öszve állottak", egymással „privát Contractust" kötöttek, s ennek bemutatása után a tanács évi 760 Ft-ért a mészárszéket nekik adta bérbe.

2 3 25 Kiskunfélegyházi levéltár, Főbírói hivatal 1825. L. es. 4. sz. 1—64., 31. sz. irat. 24 Uo. Protocollum Politicum 1828. okt. 8., 371. sz. " Uo. Főbírói hivatal 1828. L. 64. es. 8. sz. 1—53., 44. sz. irat. 2B Uo. Számadások és nyugták 1830. 1—42. jelzetű kötegben 107. sz. okmány és Főbírói hivatal 1747—1872. — Különböző lajstromok, naplók, számadások. L. 78. cs. 13. sz. 1—6. c. kötegben 6. sz. akta 65. lap. 28 Kecskeméti Áll. Levéltár, szabadszállási 33. protokollum 336. lap, 1830. szept. 1. — az 1830/31. évi kocsma és „Sziget Árendája" megfizetéséről „Községi számadások 1828—30" kötegben a második bíró számadása az 1830/31. esztendőről, No. 85, és Petrovits ístván ellennyugtái.