Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában
Petrovits fenti kérésének méltányos elintézésekor a tanács tekintettel volt arra, hogy „Petrovits István á Köz Beneficiumok több esztendők ólta való Árendálásai által, a' Város jövedelmeit tetemesen szaporította." Ebből a megállapításból kitűnik, hogy Szabadszállás városa bérlőjével meg volt elégedve, őt megbízható bérlőnek tartotta, akinek tevékenységéből a városra anyagi előnyök származtak. Az 1824—27. esztendőkben a félegyházi és a szabadszállási bérletek együttes összege évi 1202 Ft-ot tett ki. — Az 1827—30. években ez 1910 Ft-ra emelkedett. Bár Szabadszálláson 1828-ban Petrovits Istvánt már „Szék és Bolt Árendás"-nok. írták, 1830-ig a bérelt beneficium túlnyomó részben mészárszék volt. Petrovits István számára mindamellett nem volt idegen a kocsmabérlet sem. Ezt onnan látjuk, hogy 1827-ben Kiskunfélegyházán vendégfogadó bérletére is vállalkozott, mégpedig nem is a városban, hanem az egyik pusztán, Ferencszállásán. E bérletnek gyakorlatilag nem volt jelentősége, mert a haszonbérleti szerződést Petrovits István „helybeli Lakos" a kiskunfélegyházi tanáccsal 1827. aug. 9-én éppen csak megkötötte, de másnap már lemondott e vendégfogadó bérletéről. A félegyházi tanács ugyanis 1827-ben mészárszékeit úgy bocsátotta licitációra, hogy „a két Szék két árendásnak külön külön" adassék bérbe. Ilyen feltétel mellett Petrovits István itt nem vállalkozott mészárszékbérletre, hanem inkább a ferencszállási vendégfogadót árendálta ki évi 650 Ft-ért ; 100 Ft-tal drágábban, mint ahogy az előző években a félegyházi mészárszékeket bérelte. E csárdabérlethez egyébként a „Szabad Bor mérésen" kívül 18 hold szántó és 10 hold legelő is tartozott, tehát a bérlő egyben gazdálkodást is folytathatott. 23 Petrovits Istvánnal már megkötötték, kölcsönösen aláírták a szerződést, midőn másnap a tanács mégiscsak kiadta Petrovitsnak mind a két mészárszékét évi 1000 Ft bérért. A ferencszállási vendégfogadó bérletét így Petrovits visszaadta. A félegyházi mészárszékek bérletére vonatkozólag megkötött szerződésben leginkább figyelmet érdemlő a városnak az a kikötése, hogy Petrovitsnak „más Külső Árendással, egy Keresetre, s egy Companiában állani, s e szerént több helyeken, a Közönség praejudiciumával Széket, az Helybeli legelőrül Hússal tartani szabad ne légyen." 24 A szabadszállási mészárszékbérletet azonban, amint láttuk, mégis megtartotta. A ferencszállási vendégfogadónál, annak ellenére, hogy Petrovits István itt valójában bérlői tevékenységet nem folytatott, egy kissé meg kell állnunk. Azért tesszük ezt, mert e vendégfogadó előző bérlője 1825-ben a városi tanácshoz intézett panaszában a kocsmák árendátorainak helyzetét, nehézségeit nagyon érdekesen megvilágította, erről reális képet kapunk. Másrészt Petrovits István is a félegyházi és szabadszállási mészárszékek újabb bérleti éveinek elteltével kocsmabérlő lett, s e működésében neki is ugyanilyen, az árendásra nézve veszélyt jelentő bajokkal kellett megküzdenie. A ferencszállási vendégfogadó bérlője mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy „mint böltsen tudva lészen a Nemes Tanáts előtt", a városi nagy vendégfogadó bérletébe „az idő, és környülállásoknak változásával szerencsétlenül meg buktam volna". Hogy fennmaradt adósságait mindenekelőtt a városnak megfizesse, a ferencszállási vendégfogadót árendálta ki. Panaszának tárgya a kurtakocsmák elszaporodása : egyes lakosok „magok házaikból egész Vendégfogadót, vagy is inkább bordély házat tsinálván, tsak hogy az utazókat magokhoz tsábíthassák . . . mindenféle tiltott erkölcstelen, és veszedelmes társalkodások, és dorbézolások mellett". Az utazók így nem a vendégfogadóba, hanem „az efféle Kurta Kortsmákhoz 23 A szerződés a kiskunfélegyházi levéltárban két példányban van meg, mert a bérlőt illető példányt is vissza tartották. Főbírói hivatal 1827. L. 15. c. 1. f. 2. sz. 1—69. jelzésű fascikulus 55. sz. 21 Uo. Protocollum Politicum Nro : XV. 117. 1.
