Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában
szék évi bérleti összege csak 400 Ft volt, ez a bérlet is Petrovits István kisebb bérletei közé sorolható. Egyébként a Kiskőrös mezőváros elöljáróival kötött szerződés Petrovits Istvánt itt is ,,Sub-árendás"-nak írja. Ferenczi Zoltán tisztázta, hogy Kiskőrösön a regale beneficiumok az itteni földesuraságot illették, tőle bérelte Kiskőrös mezőváros, és adta albérletbe árendásainak. 14 Arról, hogy a kiskőrösi bérlet idején Petrovits István Szabadszálláson is bérlői tevékenységet folytatott volna, semmiféle adat nincs. Az bizonyos, hogy itteni bérleti idejének leteltével, 1824-től kezdett mint főbérlő nem is egy helyen, hanem két népes kiskun helységben, Félegyházán és Szabadszálláson egy időben jelentős bérletekkel foglalkozni. Ezt a merész előretörést bajosan lehet csupán a kiskőrösi, lényegében nagyobb vállalkozásnak sem mondható bérlet jövedelmezőségével magyarázni. Nem látszik kizártnak az a levéltári adatokkal nem igazolható, s csupán olyan személyek közléseire támaszkodó értesülés, akiknek a félegyházi közbeneficiumokkal közvetlen kapcsolatuk volt, hogy Petrovits István összeköttetése a félegyházi bérletekkel még a kiskőrösi haszonbérlet idején megkezdődött. Kiskunfélegyháza városa mészárszékeit az 1815-ben, 1818-ban és 1821-ben kezdődött három-három éves időszakra mindössze évi 100 Ft-ért adta bérbe. Az árendásoknak bőven adott földet: legelőt, kaszálót, szántót, sőt az 1815. és 1818. évi bérbeadáskor még 4000 Ft kölcsönt is, 6%-os kamatra, hogy a bérlőknek a mészárszék adminisztrálásához megkívánt forgótőkéjük meglegyen. Tőkeszegény embereket a városi tanács így támogatott, hisz a szükséges vágómarhák vételéhez nagyobb pénzösszegre volt szükség. 1821-ben ezt a 4000 Ft kölcsönt már megszüntették, mert az előző időszakok bérlői vállalkozásukba sorba belebuktak, a kölcsön kapott pénzt nem fizették vissza, még a kamatokat is alig tudták megfizetni. Egyegy időszakra 3—4 bérlő is összeállt egy „Compániába", ezek a bukás után egymással is perbe mentek, sor került vagyonuk bírói lefoglalására. Az 1822. év végén pl. Göszvein János mészárszékbérlő ment tönkre, s ugyanez év decemberében Krisztinán Mihály, a „Hattyú" kocsma bérlője is „temérdek adósságai" miatt megbukott. 1823 januárjában e kocsma bérletét is az egyik mészárszékbérlő kapta meg. Ezek a kiskunfélegyházi levéltári adatokkal igazolt tények. 15 Ferenczi Zoltán Petrovits István félegyházi bérlői működésének kezdetéről azt írta, hogy miután a kiskőrösi bérlet „jól sikerült, az apa már itt laktában terjeszkedni kezdett és hogy a nagyobb félegyházi bérletet előkészítse, még 1822-ben kibérelte jó embere, Wagner József és Göszvein János társaságában a „Hattyúhoz czímzett városi korcsmát, mibe egyedül fogni kezdő létére még nem mert". 16 — Göszvein János vagyona elvesztése után 1824. október végéig megmaradt a félegyházi mészárszék bérletében két társával, Pruckner Jánossal és Wagner Józseffel együtt. Utóbbi 1823 januárjától a Hattyú-kocsmát is bérelte. Azt tudjuk, hogy a bérletekbe való betársulás Petrovits Istvánnak is szokása volt. Amennyiben Ferenczinek a kortársak emlékezéséből vett adata a valóságnak megfelel, úgy Petrovits István bérlőtársként való működése 1822-ben Fél egyházán megkezdődhetett. Petrovits István 1824 őszén Kiskunfélegyházára költözött. Az itteni két mészárszéket három évre, évi 550 Ft-ért vette bérbe. — Az 1825/26. bérleti évtől van adatunk arra nézve, hogy Petrovits István a félegyházi bérlettel egy időben szabadszállási árendás is volt. Erre és a következő esztendőre itt évi 652 Ft árendát 11 Petőfi-Múzeum V. évfolyam 50. lap és a kiskőrösi haszonbérleti szerződés szövegének közzététele, uo. 110. lap. 15 A félegyházi bérlet körülményeiről, az itteni bérlők bukásáról részletesen írtam Petőfiék a Kiskunságban I. kötetében. 16 Petőfi életrajza I. 34. 1. — Ferenczi forrásának O. M. Hatvan évelőit (Jász-Nagykun-Szolnok. 1882. 53. sz.) c. adatközléseit nevezte meg.
