Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában

ságot, jövedelmek haszonbérletét. Hogy ez azután mészárszék, kocsma, bolt vagy éppen mezőgazdasági ingatlan volt-e : nem számított. Egyaránt vállalkozott ő mindenféle községi „beneficium", haszonvétel bérletére, és ott, ahol kedvező kilátásai voltak. Ingatlanain kívül pénze is volt. Petőfi idézett verssorában erről is megemlékezett. A továbbiakban mindenekelőtt összefoglaló ismertetést adok Petrovits István bérlői tevékenységének kibontakozásáról és fejlődéséről. Ferenczi Zoltán életrajzából tudjuk, hogy a mészárosmesterség és bérlet a költő családjában „hagyományos foglalkozás" volt. Már Petőfi nagyapja, Petrovits Tamás mészárszéket bérelt Aszódon, Nógrádon, Kartal és Valkó községekben, a XVIII. sz. utolsó három évtizedében. Ferenczi 1802-ig kísérte nyomon a Pest megye északi községeiben és Nógrád megyében felbukkanó Petrovits Tamás lakóhelyeit : „1802 elején e vidékről távolabb vett bérletet ; csak az bizonyos, hogy 1815-ben tér vissza megint Aszódra, fia, István pedig 1818-ban szabadszállási székbérlő lesz. . ."

6 A továbbiakban Ferenczi arról szól még, hogy Petrovits István 1815-ig apja mellett volt mészároslegény, s csak ekkor, 24 éves korában kezdte meg vándorlegény életét. Maglódon „hosszabb időig" megállapodott, majd apjával együtt ismét aszódi székbérlő volt. Megkérte az ekkor itt lakó Hrúz Mária kezét, s már mint vőlegény „Szabadszállásra ment, kibérelte a mészárszéket 1818—1821-ig." — 1818. július 16-án „Petrovits István, Aszódról való, de most Szabadszálláson lakó székárendásnak" a szabadszállási ref. egyház a házasságkötés előtti kötelező kihirdetésről bizonyítványt adott. 1818. szept. 15-én Aszódon megtörtént a házasságkötés, ,,s nejét hazavitte Szabadszállásra."

7 Jó lenne természetesen tudni, hogy Petrovits István milyen kapcsolat révén, milyen úton-módon jutott el Aszódról a kiskun Szabadszállás községbe, de erre vonatkozólag adataink nincsenek. Az az időrendben legelső adat azonban, amelyik Petrovits István szabadszállási tevékenységéről megemlékezik, azért érdemel különösen figyelmet, mert róla már mint pénzes emberről beszél. Ez arról szól, hogy Petrovits István 1818. márc. 12-én megállapodást kötött Butsi Sándorral, mely szerint Butsi Sándor neki 656 Ft-tal tartozik. Ezt a „Contractust" két év múlva, 1820. márc. 26-án Petrovits István „Szék Árendás" kérésére „.törvényes elsőség végett" Szabadszállás község tanácsa „intabulálta", betáblázta.

8 Ez a pénz már jelentős összeg volt, ha figyelembe vesszük, hogy egy év múlva, 1819-ben Petrovits István Szabadszálláson 400 Ft-ért házat vett. Bár Ferenczi ezt az adatot nem ismerte, s Petrovitsék 1818—1821-ben Szabadszálláson töltött idejéről azt írta: „a családnak itt töltött három évi életéről alig tudunk valamit", az a feltevése, hogy „Petrovits István apja után örökölt valamicskét", valószínűnek látszik.

9 A szabadszállási 1818/19—1820/21. évek számadásainak megvizsgálása alapján Petrovits István bérlői tevékenységének* megindulására vonatkozólag eddig ismeretlen, lényeges megállapítás tehető. Ezekből ugyanis kiderül, hogy az említett három éves bérleti időszakban a szabadszállási „Mészár Szék, és Kortsmák Árendája" címén az évi 4040 Ft bérösszeget Zabolay István „Árendás" fizette be. Ő írta alá a bérleti összegek befizetéséről szóló nyugtákat is. Ugyanekkor azonban, 1818-tól kezdve Petrovits Istvánt is székárendásnak írták Szabadszálláson, már a házasság0 Petőfi életrajza I. 7. lap. 7 Uo. 10—11. lapon Ferenczi az egyházi kihirdetés, házasságkötés okmányadatait másolatban is közölte. 8 Kecskeméti Áll. Levéltár, Protocollum Sénatoriale Priv : Communitatis Szabadszállás sub No. XXVIII. 98. lap. 9 Petőfi életrajza I. 18. lap.