Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Mezősi Károly: „A jó öreg kocsmáros" fiatalabb árendás és kocsmabérlő korában

lemre méltók, hanem Petrovits István egyéniségének, jellemének megismerése szempontjából is. A költő családja 1830-ban Kiskunfélegyházáról Szabadszállásra történt elköltözésével tulajdonképpen állandó otthonába tért vissza, hazaköltözött. Petrovits István a kiskőrösi és félegyházi bérlet idején is fenntartotta szabadszállási házát, gondoztatta annak kertjét. 1828-ban „Petrovits István most Félegyházi Szék Árendás Úrnak, különben mint Városunk Helyes Lakosának" Besei Péter olyan feltétellel adta el a szabadszállási ,,Öreg Hegyben" lévő 5 paszta szőlőjét, hogy „míg a' nevezett Árendás Úr Szabadszállásra haza nem költözik", ő kezeli, ,,cultiválja" a szőlőt. Ugyancsak 1828-ban egy másik, 4 pasztából álló szőlő vétele alkalmával az eladó vállalta, hogy két évig, ,,míg ti. Vevő Petrovits István Úrnak Árendája tart", az eladott szőlő gondviselésén kívül „Petrovits Úr Házánál lévő nevendék Lugas ültetéseket" is gondozza.

2 Petrovits István azt a pénzt is, amit a félegyházi bérlet idején szerzett, szabadszállási földvételre fordította. Abban a reményben tette ezt, hogy Szabadszállásra visszatérve, így családja megélhetését, jövőjét biztosítja. A földvétel ugyanis nemcsak az ő személyére szólt, hanem „Petrovits István Úrnak és maradékinak örökösen. . ."

3 Majdan Sándor és István fiainak. . . Már attól az időtől kezdve, hogy Szabadszállás tanácsa 1819-ben Petrovits István székárendást a ,,Concivilitas", az ottani polgárság jogával megadományozta, családjának állandó lakóhelye ez a „kiváltságos község" lett. A szabadszállási lakossá történt befogadást a tanácsülés jegyzőkönyve is Petrovits István „nyertességé"'-nek írta, hisz a kiváltságos kiskun helységek nagyon megnézték, hogy kit engednek betelepedni falaik közé.

1 A lakosi jog megszerzése már egymagában is elegendő magyarázat arra, hogy Petrovits István Szabadszállást, itteni házát tekintette családja állandó otthonának. Az 1820-as évek végén és az 1830-as évek első felében jelentős földvételei csak erősítették a család szabadszállási gyökerét, úgyhogy Petrovits Istvánnak a kiskun földön való megkapaszkodása az 1830-as évek táján már biztosnak, véglegesnek és szerencsésnek is látszott. Szabadszállásra történt visszatérésekor Petrovits Istvánnak itt már olyan számottevő földbirtoka volt, hogy családja további jólétét ez egymaga is biztosíthatta volna. Volt már háza, 1820-ban 200 Ft-ért vett szérűskertje, ehhez egyik szomszédjától 1826-ban 310 Ft-ért megvett kertföldje, 1828-ban szerzett 1000 Ft-os szőlője ; ugyanebben az évben 2400 Ft-ért és egy másik, 600 Ft-os szőlőért vásárolt „Redemptus tanyaföldje", s midezekhez közvetlenül hazatérése előtt, 1830. októberében 1500 Ft-ért vett újabb redemptus tanyabirtoka. Szabadszállási földingatlanainak vételára tehát az 1830. év végéig 6010 Ft-ra rúgott.

5 Nem lett volna szüksége arra, hogy további bérletekkel vesződjék. Most tűnt azonban ki, hogy Petrovits István nem gazdálkodásra, földművelésre született ember volt, bármilyen jelentős birtokot sikerült is neki szerencsés bérleteivel — és feltétlenül „Szorgalmas élete verítéki"-vel, ahogyan Petőfi írta — összegyűjtenie. Sőt élethivatásának most már nem is a mészárosmesterséget tekintette, hanem az árendás2 Uo. 1828. nov. 13., 79. és 80. sz. 3 Uo. 1828. dec. 15., No. 92., a redemptusi földvétel alkalmával. 4 Protocollum Sénatoriale Priv : Communitatis Szabadszállás sub No. XXVIII. — 1819. ápr. 12., No. 119. s Az itt felsorolt földvételek a Kecskeméti Áll. Levéltár szabadszállási anyagában sorrend szerint a XXVI. sz. protocollum 182., 29. sz. prot. 340., 32. sz. prot. 73., 74., 88. és 295. lapjain találhatók. — Kacziány Géza közlése (A jó öreg kocsmáros, Koszorú 1882. VIII. köt.) Galambos Károly szabadszállási jegyző adatszolgáltatása nyomán nem mindenben pontos. Csak 1826-tól sorolja fel Petrovits István földvételeit (ez évtől kezdve helyesen), de nem szól az 1820. évi szérűskert vételéről. Az a megállapítása, hogy Szabadszállás város irattárában nincs adat Petrovits István házvételéről, s az a feltevése, hogy „lakóházát is 1827—30 között vehette", téves. — Már 1819-ben házat vett Szabadszálláson 400 Ft-ért, majd ezt egy három hónap múlva bejegyzett adás-vételi megállapodás szerint ugyan 410 Ft-ért eladta, de a szabadszállási adóösszeírásokban Petrovits István az 1820—21. adózási évtől az 1827/38-ig szakadatlanul mint háztulajdonos szerepel.