Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Pór Anna: Népies hagyományok Katona József „Luca széké" -ben

Mézes : (megfogja) Itt van, rá a bilincset ! Deák : Dii maris et coeli ! Isti sunt latrones ! Mézes : Lator volt az apád ! No hiszen majd lesz néked. Gyerünk. ßoddcs : De megálljon kend koma, hiszen nincs két doktor a faluba. Mézes : Ej, most karácsony éjszakája vagyon, meglehet, hogy egyik a lelke, másik a teste; csak vigyük a kastélvba. St?''}«) Mézes : Ne károgjatok, Noé hollói, mert a gróf megparancsolta, hogy csendességbe fogjunk el ! Mars ! (Elviszik). Ha a jelenet főhőseit, szemügyre vesszük, kitűnik, hogy Katona bőven merít a népi bohózat hagyományából, de gazdagítja, egyéníti a kialakult sablont. Régi hagyomány tör fel a cigány átkában : ,,Áhá, hogy vesznél meg, hogy a devla adjon öregségedre sok purdit, kevés kenyeret, hideget széllel, meleget szél nélkül." A szél és a hideg, mint a cigány leggonoszabb ellensége, már a XVII. században megjelenik Miskolczi Zsigmond Cyrusának közjátékában, a tél uralma ellen lázadó cigányoknál is. Ezek panaszt tesznek a gonosz tél ellen, amely miatt keményre fagy a föld, sátrukat éjjel felfordítja a szél, a purdék megfagynak.

11 Egy másik ismeretlen szerző által írt iskolai drámában — Comedia Generalis de conflictu Turcarum et Hungarorum vei Actus Generalis de Turcis et Hungaris

15 —, amely Busa Margit kutatásai szerint Erdélyből valószínűleg a XVII. század végéről, vagy a XVIII. század elejéről való, szintén találunk hasonló témájú közjátékot, amely azt látszik bizonyítani, hogy Cyrus közjátékában nem egy szerző egyéni leleményével, hanem meggyökeresedett hagyománnyal állunk szemben. Ez, a természeti erőktől rettegő primitív lény él tovább a Luca széke cigányában. A cigány jelleme mégis bizonyos vonásaiban eltér a magyar népies irodalom hagyományos komikus cigányalakjaitól,

16 sajnálatot kelt maga iránt elesettségével és éhezésével. Azt állítja magáról, hogy koldulni „szemirmes", inkább az éjszakai lopáshoz folyamodik. A cigány alattomos jellemét ilyenformán Katona a társadalmi kitaszítottsággal és elesettséggel magyarázza. Komikussá csak a helyzet által válik. Ábrázolása egyénibb, sokrétűbb, mint a közismert, hagyományos cigánytípus. A cigányéhoz hasonló hagyományos népi bohózattípus a tót ember és a tótos beszédből fakadó komikum. Doboczki szerint az első tót a magyar színpadon a Benyák Bernát által Plautusból magyarított Mostelláriá-b&n (kb. 1769—1771) jelenik meg.

17 A Florentiná-ban, vagy ahogy a későbbi kiadások nevezik : Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tükörében a Gosztonyi Kódexben előkerült XVII. századbeli szövegváltozatban az egyik közjátékban ,,tótos" beszédű szakács vitatkozik egy szolgával a vacsora elkészítéséről.

18 A kolduló diák, a mendikáns, a diákok által előadott iskolai színjátékoknak természetszerűleg, szinte elmaradhatatlan hőse. A már említett Comoedia de Zingaro et Famulo-ban a cigány így jellemzi a mendikánst : ,,Hátán háza, keblében kenyere." Vég nélkül sorolhatnánk a példákat. Egyik jellemző ezek közül, A Tékozló fiúról szóló iskoladrámából, a XVII. század elejéről való.

19 Ebben a vándor11 Miskolczy autogr. kézirat : OSZK. Kézirattár. F. M. 1./660. Oct. Hung. 726. Előadták : Enveden 1698. január 24. Nyomtatásban közli : STRIPSZKY HIADOR ITK. 1915. 15 BUSA MARGIT : Egy ismeretlen színjáték. ITK. 1956. 2. sz. 187. 1. 16 FLEISCHMANN GYULA : A cigány a magyar irodalomban. Bp. 1912. " DOBOCZKY PÁL : Népies alakok az irodalomban a népies irány előtt. Bp. 1912. « DÖMÖTÖR TEKLA : Régi magyar vígjátékok. 37. 1. 1S DÖMÖTÖR TEKLA : i. m. 35. 1.