Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Pór Anna: Népies hagyományok Katona József „Luca széké" -ben

PÓR ANNA NÉPIES HAGYOMÁNYOK KATONA JÓZSEF „LUCA SZÉKÉ"-BEN Trodalomtörténetírásuiik már feltárta azokat az okokat, amelyek gátolták a magyar dráma és színjátszás egészséges kibontakozását; megmutatta, hogy a viszonylagos elmaradottság oka a nemzeti és társadalmi elnyomatás és a városi polgárság fejletlensége. Az önálló Erdélyben viszont a kálvinista puritanizmus fojtotta el csírájában a hivatásos színjátszást és szorította vissza a népi színjátszó kedv kibuggyanását. Népi színjátszásunk hagyományainak kutatását gátolta az irodalomtörténészek régebbi faji jellegű feltevése, amely szerint „a magyar keleti komolyságától idegen az alakoskodás". A felszabadulás után elsősorban Dömötör Tekla és Kardos Tibor kutatásai, valamint néprajztudományunk legújabb gyűjtései kimutatták ennek az elméletnek téves voltát. Dömötör Tekla

1 feltárja, hogy népi színjátszásunk fejlődése a mostoha körülmények között is egy vékony éren, az iskolai színjátékok magyar nyelvű bohózatos közjátékain keresztül meg tudta őrizni a folytonosságát. Az elvont, latin nyelvű iskolai drámákkal szemben ezek a közjátékok szolgáltatták a ritka alkalmakat a magyar élet realisztikus megjelenítésére, bennük szólalhatott meg az alsóbb néprétegek hangja. Népi színjátszásunk nem tudott irodalmi szintű vígjátékká fejlődni, ezért nagyrészt megmaradt a rögtönzés és szájhagyomány fokán. Nyomai ma is fellelhetők népi színjátékszerű szokásaink egyes elemeiben és a közjátékokkal rokon plebejus szemléletmódjában. Horváth János

2 kutatásai fényt derítettek a XVIII. és XIX. század irodalmi népiességére, elemzése azonban elsősorban lírikusaink munkásságára terjed ki. E korszak magyar drámairodalmának ilyen irányú átfogó és részletes elemzése még nem történt meg. Dömötör Tekla és Kardos Tibor értékes kutatásai a XVIII. század végéig terjednek, t\/,i \ '/, íl. hivatásos magyar színjátszást megelőző időszakot ölelik fel. Az eddigi vizsgálatokat talán érdemes hivatásos színjátszásunk első időszakára is kiterjeszteni. A továbbiakban Katona József ifjúkori alkotásában a Luca székéhen igyekeztem megvilágítani a folklorisztikus elemeket és régi színjátékaink egyes mozzanatainak továbbélését. * Az első magyar színjátszó társulat külföldi színjátékok magyar fordításával kezdte meg működését. A honi légkört magyarításokkal, azaz külföldi művek honi köntösbe öltöztetésével, magyar hely- és személynevek, magyar viselet, szólásmondások, dal- és táncbetétek beiktatásával igyekeztek megteremteni. 1 DÖMÖTÖR TEKLA : Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma. (Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Evkönyve 1952—53.); Uő. Irodalom és Folklór. (Az ELTE Évkönyve. 1955.) 2 HORVÁTH JÁNOS : A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp. 1927.