Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Baróti Dezső: A XVIII. század ízléséről

Leányok magokat, mint a pitle, rázták, A táncot hol elő, hol pedig visszálták, A dercét a lisztből úgy ki nem szitálták ők soha, amint most a farokat rázták. A legények : üssed, üssed ! kiáltották, A sarkantyújukat összecsattogtatták, Magokat a táncba keményen ingatták, Mint szél a vitorlát, lyányokat forgatták. En hol az egyikét, hol a mást dicsértem ; Amely figurát tett, hogy még tegye : kértem, Kérésemmel ugyan célomat elértem, Még jó, szobámba is tőlük hogy megfértem. Sok legény előttem a lyányt fordította, Szálok kednek : hozzám e szókat szólotta, Áltadom szívesen, mint másét : mondotta, Mint a hintókerék forog : kiáltotta. A maga módján Gvadányi is a rokokó ..érzéki" költői közé tartozik, az érzékek gyönyörei közül azonban leginkább mintha a konyha érdekelné, ha Krúdy nem lenne, a legszemléletesebb gasztronóm költőnknek nevezhetnénk. Még hazafias buzgalma is nagymértékben az ételek és italok körül háborog, a nótárius budai utazásában is, testamentumában is nagy szerepet kap az ebéd leírása, ez utóbbiban egyébként, ha szabad így mondanunk, egy egész kis gasztronómiai földrajzot kapunk, mely Montesquieu klíma-elméletét játékosan kiforgatva azon a naiv tételen alapul, hogy a nemzetek karakterét elsősorban konyhájuk természete határozza meg : Étkek változtatják az emberi sorsot, Ezek tesznek tunyát, vagy igen-is gyorsot. Kik leg-jobban esznek, lesznek mind Monarchák, Pápák-is így esznek, és a Patriárchák. Hertzegek, Mágnások így koránt sem élnek, De hogy nem Monarchák éhségtül nem félnek. Már ki-tettem fellyebb, hogy mint élnek mások, Ételektül esik minő változások . . . Nem ok a tsillagok, nem kováts műhelye, Bölts Philosophusnál nints ezeknek helye. Mellesleg kis oka a Clima is lészen De eledel nélkül a sem sokat tészen. Mert éljen valaki bár melly Clima alatt Ne jöjjön szájába semminemű falat. Olly ember nem sokat fog ugyan változni, Mert örök Climába, fog bé masérozni . . . Kétségtelen, hogy mindez a saját zsírjába fúló vidéki nemesség mindennapos eszem-iszomjának visszhangja, de valójában mégsem annyira sajátosan hazai jelenség, mint azt az első pillanatban hinnénk. Az ételek és italok inyenckedő élvezése csaknem annyira általános rokokó téma, mint a szerelem gyönyöreinek emlegetése. A világ gasztronómiai szemlélete a rokokó festészetben is megtalálható. (Pl. Lancret : Le déjeuner du jambon ; Gillot : Repas villageois ; Oudry : Provision de cuisine ; Pesne : Cuisinière avec une Dinde; stb., stb.). A XVIII. századi kritikusok egy