Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon

A második teremben a harcos publicista, a fáradhatatlan tollú újságíró, a tépelődő bölcs s az úri Magyarország fullasztó légkörében lassankint lelki torzóvá váló nagy magányos fordítja felénk arcát. A XIX. század végének társadalmát, derékbatört társadalmi megmozdulásait, Vajda öt évtizedes publicisztikai tevékenységének dokumentumait, örökszép verseinek kiemelt sorait, a munkásságára vonatkozó irodalom válogatott alkotásait s műveinek újabb kiadásait sorakoztatják fel a logikus rendbe, tartalmas, összefüggő egységbe igazodó falitáblák, vitrinek, asztali tárlók. A „lobogó gyász", az egetvívó harag, az olthatatlan lángú szerelem költője, az égő türelmetlenséggel feladott kérdéseire választ adni nem tudó társadalomban magára maradt ember szól itt hozzánk a múltból és tanít bennünket költészetével, harcaival, szenvedéseivel, életének megrendítő példájával. * A Balaton déli partján fekvő nyaralóhely, Balatonszárszó nagy proletárköltőnk, József Attila emlékét őrzi. A vasúti állomástól pár lépésnyire dúsnövényzetű park húzódik végig párhuzamosan a tóparttal. A park felső szélét villasor szegi be. Ebben a ma József Attila nevét viselő utcában áll a ház, amelyben a nagy költő élete utolsó heteit töltötte. 1937 novemberében súlyos betegen érkezett József Attila Szárszóra. Nővérének Balaton parti penziójában fogadta őt a féltő gondoskodással mellette álló család. A téli időszakban hosszabb tartózkodásra alkalmatlan penzióból néhány nap múlva költöztek fel az előbb említett házba, az ún. Horváth-kertbe. Ennek a háznak három helyiségében foglal helyet 1957 óta a József Attila-Emlékmúzeum. Ebben a kis házban vetette papírra a költő utolsó gondolatait, itt lobbantak fel még benne rövid órákra a remény, az életkedv, a tettvágy utolsó szikrái, s végül innen indult el egy hideg decemberi este a pár percnyire fekvő állomás felé. Innen rohant utána, halálra rémülten nővére s találta meg a sínek mellett a tovagördülő tehervonat szörnyű prédájaképpen a legnagyobb magyar proletárköltő roncsolt holttestét, A társadalom, amely őt körülvette, erősebb volt nála, s pusztulásba kergette fiát, aki legyőzhetetlen belső ösztönzésből szembeszállt vele s harcot hirdetett a kapitalizmus és a mindjobban elvaduló fasizmus erőivel szemben. Az épület előkertjéből nyíló verandán a költő megtört tekintetű, mély fájdalmat kifejező arcképe néz velünk szembe. Mellette költŐ-elődeinek és költő kortársainak képmásai, a fal melletti tárlókban műveinek számos kiadása és a munkásságát méltató irodalomtörténeti művek sorakoznak fel. Az előtérből nyíló első szoba falitábláin és tárlóiban a költő életének és munkásságának emlékei vonulnak fel előttünk. A gyermek Attila kedves olvasmánya, a Rút kis kacsáról szóló Andersen-mese és világháborús élelmiszer jegyek, a mosóteknő fölött görnyedő proletáranya képe és kisfiának takarékkönyve, első verse a gyermek szívszorítóan megindító vágyairól, a libasültről, a Kuglerről, a szebb életről s tovább a ferencvárosi tömeglakások és sorállások képei, családi visszaemlékezések az apátlanul maradt gyermekek hányt-vetett, nyomorúságos sorsáról megrázó közelségbe hozzák azokat a körülményeket, amelyek a tehetséges s a külvilág hatásaira rendkívül érzékenyen reagáló gyermek fejlődését meghatározták. Az édesanya halála, az 1919-es forradalom s a már 14 éves korában olvasott lenini mű, az Állam és forradalom tovább építik tudatában a fennálló társadalmi renddel szembeni ellenállást. A második szobában a Tanácsköztársaság bukása után tomboló fehérterror sötét éveinek eseményeit s az elnyomott nép szenvedéseit ábrázoló képek, eredeti sajtótermékek mellett a kibontakozó költői tehetség első érett 15* 227