Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon

A VÁLI ERDÉSZHÁZ épület, frissen zöldellő virágos- és veteményeskert, távolabb szőlő, présház és a mai erdész új, tágas lakóháza. Életet, mozgást, tetterőt sugároz ez a kis tanya, mely oly bizalmasan támaszkodik neki a mélységes, komor erdő feketészöld oldalának, mint tarka ruhás apró gyermek nagyanyja sötét, ráncos szoknyájának. A gyönyörű, dús növényzetet szemlélve felidéződik előttünk a kisgyermek Vajda János alakja, aki e ház körül futkározott, szedte a szilvafákról is csüngő mézédes dinnyéket és a háztetőről szüretelte az arasznyi hosszú, húsos, friss zöldbabot. A bőség, a gondtalanság, a vidám játékok tanyája volt ez a háztáj, ahol a gyermek boldogan dúskált a természetkínálta javakban. Űgy nőtt, fejlődött itt a kisfiú, hogy lelkében kitörölhetetlen nyomot hagyott élete egyedül boldog szakaszának színtere, a ház és az erdő. — A költő szülei haláláig gyakran tért ide vissza pihenni, gyógyulni, erőt gyűjteni. A mély rengeteg csöndje elringatta, megenyhítette szenvedélyektől tépett lelkét, s ez a lélek örök nosztalgiával vágyott a nyugalmat lehelő erdő után. Verseiben, elbeszéléseiben gyakran térnek vissza ennek a mélységes eggyéforrottságnak megragadó motívumai. Az erdő szeretete mutatkozik meg vadász-szenvedélyében is, melyről így ír : ,,Az a gyönyörteljes borzadály, amelyet egy boltozatos, titkos rengeteg erdő közepén egyedül járó vadász csupán önmagára, saját személyes erejére és bátorságára hagyatva érez, olynemű élvezet, aminőre az emberi kedélynyugalom semmi egyéb próbaköve nem képesít." 15 225