Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Balkányi Enikő: Irodalmi emlékhelyeink a Dunántúlon

fényei, árnyékai, a gyermekzsivajtól hangos háztáj valósága megbonthatatlan egységbe olvadva él az egyedülállóan egyéni, magasan szárnyaló s mégis a való életet tükröző költészet lapjain. Az épület egyik részében a Berzsenyi-család tagjai élnek, három helyiségben pedig gazdag muzeális és ereklyegyűjtemény foglal helyet. A család gondosan őrzött szép bútordarabjai, a költő díszöve és pipája, kedves régi pipatórium, egykorú metszetek, fehér függönyök az ablakokon, a Wesselényi Miklóssal és Döbrentei Gáborral együtt látogatásuk emlékére ültetett, kiszáradt gesztenyefa törzse hangulatos egységet alkot a költő életpályáját, korát és költészetét bemutató emlékanyaggal. Számos érdekes, régi könyv, folyóirat, a költő családi, baráti, irodalmi kapcsolataira vonatkozó képek, a niklai földbirtokos gazdálkodásának eredeti dokumentumai sorakoznak fel ízlésesen rendezett, stílusos asztali vitrinekben és falitablókon. A falak és tablók idézeteiből, a nagyméretűre fotózott kéziratrészletekből a nagy jelentőségű életmű lényege, legsúlyosabb mondanivalója tárul a szemlélő elé. A világos, logikus szerkesztés, a gondos válogatás, a helyes arányok és a hangsúlyok megfelelő elhelyezése magától értetődőnek tűnő belső egyensúlyt teremt az anyagban. A ház körül és a mögötte fekvő gyümölcsöskerten át a temetőhöz vezet utunk. Tisztelettel hajtunk fejet az emlékoszlop előtt, melyet a hálás nemzet állított a nagy költő hamvai fölé. * Utunk a Badacsony oldalában kanyarog felfelé. A hegy derekában, ahol már egyre ritkásabban állnak a nyaralók, présházak, tisztavizú kis patakon lépünk át, s a tarkavirágú kert mögött szemben áll velünk az elülső homlokzatán egyemeletes, szépívű árkádsorával a Balaton felé forduló épület, a Szegedy-család présháza. A földszinti helyiségben közel kétszáz éves szőlőprés-berendezés beszél a múlt vidám szüreteinek pezsgő sürgés-forgásáról. A Bakonyi Múzeum gyűjteményéből származó egykorú edények, eszközök, a borkészítés szerszámai teszik teljesebbé képünket a badacsonyi szőlőgazdaság híres múltjáról. A XVIII. század végén épült ház a jómódú Szegedy-család tulajdona volt. Kisfaludy Sándor ebben a házban ismerkedett meg Szegedy Rózával a verseiben többször megénekelt badacsonyi szüret alkalmával. A Kesergő szerelem egyik strófájában így emlékezik meg életének erről a fordulópontjáról : „Édes, kínos emlékezet, Oh Badacsony szürete ! Mulatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete ! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem ; Ámor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. Nem úgy mentem, a mint jöttem; Nagy különbség volt közöttem, A ki valék az előtt S a ki lettem, látván őt." A sok vihart átélt ifjú azután itt találta meg a családi élet nyugodt örömét. Bár feleségével együtt véglegesen sümegi házában telepedett le, a szüret idejét legtöbbször ebben a házban töltötte. Költészetében gyakran visszatérő motívum e vidék szépségének dicsérete. A Balaton környéki táj varázsa s a történelmi múlt itt elébe