Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Sára Péter: Ady hatása József Attila költői fejlődésére
Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány. (szivem e vár) s alvad a bor, izzik a Vágy ravatalon, s alszik a vár, elhagyatott, mint a halott. Vár valakit. Ugyancsak belső énjéről és lelkének költőiségéről tesz vallomásokat a Lélekszirteken c. versében, amire valószínű a Búgnak a tárnák hasonló jellegű vallomásai ösztönözték a legerőteljesebben. Ady hatására kezdi a valóság rejtettebb törvényeit kutatni. Néha már megpróbálja kifejezni a felszín mögötti lényeget, a jelenségek belső ellentmondásait is. A Csend c. versében nagyszerűen érzékelteti a csendes nyugalomban is szakadatlanul lüktető életet és benne a halál közelségét. Riasztó, mint fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús Halál rohan — jaj üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. Ének magamhoz c. versének higgadt és okos bölcsességeire is érezhetően az Ady-versek (Vezeklő vigadozás zsoltára, Jóság síró vágya stb.) inspirálták. Istenes verseinek a megírására sem valamiféle túlhevített vallásos áhítat belső kényszere ösztökélte, hanem nagy költő-ideáljának, Adynak csodálatosan szép istenes versei buzdították. 0 is versben akart emberi módon beszélni az élet urával, Ady sokat keresett istenével. Megkapóan szépek, egyszerűek és közvetlenek ezek a fohászai. A Fohászkodó ének-hen tiszta szívét ajánlja fel, hogy kérését meghallgassa. A Keserű nekifohászkodás-bsai Ady-szerűen kételyeit is megvallotta. Azt, amit adtál — megvan éppen — vedd el ! 'sz csak hitegettem magam a Neveddel. Ne haragudj hát, Istenem, nem hiszek, de nyakamban száz kétséget viszek. Később, a Csöndes estéli zsoltár '-ban már nyíltan kimondja azt is, hogy csodálja, de nem érti. Csak egyszerűen, primitiven szeretném most Neked elmondani, hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. Ha Ady verseiben hivatkozott őseire, megidézte őket és vitatkozott velük, akkor legalább álmában neki is megjelent az Ősapja, akit egyszerű, névtelen, de kemény harcosnak látott. Fakó köntösben, hószin ménlován, álomban, éjjel itt jár Ősapám, ruhája egyszerű, díszt nem visel, de nagy szemében őserő tüzel ( Ősapám) A költemény megírására érezhetően Az ős Kaján és az Ond vezér unokája ihlették, de a probléma felfogásában és az ős ábrázolásában lényegesen különbözik Ady nemesi őseit megidéző, s velük vitázó verseitől. József Attila számára ez a probléma
