Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Illés Ilona: Tóth Árpád vers-változatok
A képiességre való törekvés mellett másik fontos változás a variánsokon belül a csengőbb ritmusra, a monotónia kerülésére irányuló igyekezet. Az Úton c. versben a 29. sor eredeti fogalmazását (egy eke új vasa gyúl ki) átalakítja Egy eke új vasa lobban szövegre. Ezzel eléri, bogy a versszak félrímesből keresztrímesre változik, azonkívül a lobban-napban pár belső rímet is létrehoz. A dallamosság iránti alkotói vonzalom különös példája az a változtatás, amit két versszakon át a fentiekben az Ez a nap is c. versnél bemutattunk. Különös előszeretettel alkalmazta Tóth Árpád az alliterációt. Az Amíg a csókot megtaláltam c. versben a fák lágy teste az új változatban lágy lombja lesz. A hangutánzás eszközét is szívesen felhasználja. A Rádió első változatában a charleston ,,úgy szól", a végső alakban már „úgy döng". A monotóniát kerüli, a vers élénkítését szolgálja az egymáshoz közeli azonos szavak kicserélése. A Rádió-ba,ii a 25. sor kezdő Jártál szavát Voltál-xa változtatja, mert a járt a megelőző két versszakban is szerepelt már. A Józanul és fantáziátlanul-boii a 14. sorban szereplő szegény árvá-ra változik, mert három sorral alább szintén előfordul a szegény. Az Amíg a csókot megtaláltam c. versben a két egymás utáni sorban előforduló száraz és forró, ill. forró és száraz jelzőpárnál az elsőben a nem éppen szerencsésnek látszó És közbe száraz lett az ajkam, fordulattal segít a forró kiiktatásán. Bár e verset sokat csiszolta, sokat alakította a költő, találunk azért nem egészen sikerültnek mondható átalakítást is. A 15. sor eredetileg így hangzott : A vérem . . . hajtotta . . . A vágyak malmát, fájva, resten, — Az Estben történt közlésnél ezt megváltoztatta a költő : A vágyak malmát, fojtva, resten s végül az utolsó kötetbe így írta át e sort : A vágyakat, forgatva, resten. A nem találó fájva helyére a hangalkatilag hasonló, de nem sokkal kifejezőbb fojtva került, míg végül is a forgatva helyettesítette mindezeket, viszont kimaradt a •malmát, aminek következtében a vágyak forgatása képzavarnak tűnik fel. A verstechnikai változások sorában említést tehetünk egy enjambement-változásról is. Ismeretes, hogy Tóth Árpád késői korszakában is nagy előszeretettel alkalmazta az enjambement-et. A szóban forgó kéziratok változásaiban mégis egy olyan eset fordul elő, hogy a költő megszünteti a sorátvitelt. A vén zsivány-b&n az 5—6. sor így szól : Nem veszély már az ily zsivány Senkire. A légynek se vét. Ez így alakul át : Már nem veszély az ily zsivány, Szegény feje légynek se vét. S végül a változásoknak még egy típusáról kell szót ejtenünk. Közismert tény, hogy Tóth Árpád késői költészetének haj szálerezetében, egy-egy nyersebb, indulatosabb szavában, külső stiláris jegyekben is jelenvaló Ady hatása. A Kaszáscsillag c. vers egy szakasza így hangzik Tóth Árpádnál : Téli csillag, csülagom, Tavasz akar lenni, Kamasz-fények villogják : A mi hitünk semmi :
