Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Krúdy Pál: Epizódok Krúdy Gyula életéből (Gyűjtötte: Sándor Rudolf)

Leültette és egy jó ebéddel megvendégelte öccsét, aki farkas étvággyal vágta be az eléje rakott ételeket. Az ebéd befejezte után azt kérdezte Jancsitól, hogy van-e pénze? . . . Jancsi bánatosan bevallotta, hogy 100 koronának a nyakára hágott. Gyula mosolygott a fővárosban járatlan öccsén, és azt mondta : no nem baj, adok én neked egy kis aprópénzt, hogy azzal kimulathatod magadat, lakásról nem kell gondoskodnod, mert nálam kapsz jó szállást. Kosztot nem biztosíthatok, mert háztartást nem vezetek. No de most egy kis türelmet kérek, mert írok egy tárcát és azt felviszed a ,,Pesti Hírlap" szerkesztőjének, s ott kapsz 40 koronát érte, s remélem az egy-két napra elég lesz neked. Jancsi örömmel vette tudomásul, hogy anyagi zavarából kisegíti, s csendesen ült és várt, amíg Gyula a tárcát egy plakát hátára megírta, s amint kész volt, kellő útbaigazítással menesztette Jancsit a Pesti Hírlap szerkesztőjéhez. Loholva ment Jancsi a megadott helyre és ott egyenesen a főszerkesztőt kereste, ahol bebocsátást nyert, de elfeledkezett bemutatkozni. A szerkesztő, amint átvette a tárcát, nézegette Jancsit és csodálkozott azon, hogy a kéziratot nem a megszokott hordár hozta, hanem egy idegen. Figyelte a legényt, és látta, hogy az író és a küldönc között nagy hasonlatosság van, megkérdezte, hogy ki neki az író? . . . Jancsi azt mondta, hogy az édes bátyja. Erre a főszerkesztő székkel kínálta meg Jancsit és kikérdezte töviről-hegyire, hogy miért jött Pestre? . . . Jancsi töredelmesen elmondta esetét, és hogy a pénze fogytán lévén a bátyjához fordult, hogy segítse ki zavarából. Mosolygott a főszerkesztő az őszinte vallomáson, és egy utalványt nyomott a kezébe, mondván, hogy a pénztárba menjen, ott kifizetik, és kedvesen kezet nyújtott Jancsinak és további jómulatást kívánt neki. Jancsi jelentkezett a pénztárnál, ahol meglepetésére nem 40 koronát, hanem 100 koronát fizettek ki neki. A pénzfelvétele után boldogan ment vissza bátyjához és elmondta az esetet és a 100 koronát letette az asztalra. Természetesen Gyula visszaadta neki, és azt mondta, hogy úgy oszd be a pénzed, hogy haza utazásodra is maradjon vasúti költséged. Ha azonban baleset érne, úgy még kisegítelek egy tárcával. . . Boldogan ment Jancsi a barátai felkutatására, és még pár napi szórakozás után hazautazott. Mint joghallgató eredményesen vizsgázott, a jog- és államtudományi doktorátust megszerezte, és elhelyezkedett a kincstári jogügyi-igazgatóságnál, ahol az ügyészségig jutott, de az 1914-es háborúban mint hadnagy bevonult, ahol fejlövést kapott, amely azonnali halálát okozta. Egy kellemetlen afférja is volt Krúdy Gyulának báró Jeszenczky huszárszázadossal. Ugyanis Krúdy mindennap a délelőtti órákban az „Erdélyi borozóban" tartózkodott, s ebéd után ment át a Fészek Klubba. Egy nap amidőn éppen az ebédhez készült, egy ittas huszárkapitány lépett be az étterembe, és egyenesen az asztalához lépett ezen szavakkal : hát te, te zsidófirkász mit keresel itt, jobban tennéd, hogyha hirtelen eltűnnél, amíg én ki nem kergetlek innét ! Krúdy e szavakra nem is válaszolt, csupán végignézte a kötekedőt és nekilátott ebédje elfogyasztásához. Erre a kapitány odábbment az asztalok között, s kisvártatva visszatért, és újból hangsúlyozottan kijelentette, hogy azonnal távozzon a teremből. Krúdy nem válaszolt a felszólításra, hanem az ebédjét elfogyasztva szólította a pincért, mert fizetni és távozni akart, ki akarta kerülni a súlyosnak ígérkező incidenst. Erre a kapitány felrántotta a kardját tokkal együtt, és azzal lesöpörte az asztalán levő teljes felszerelést és kardot akart húzni, valószínű azért, hogy azzal Krúdyra támadjon, esetleg összekaszabolja, mert nem volt józan állapotban. 10* 147