Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Sonkoly István: Ady verseinek megzenésítései
A versritmus, a zenei ritmus ikertestvérek, egyik segíti, sugallja a másikat. A Felszállott a fává több évszázados kvintelő, pentaton dallama élteti forradalmi tüzű versét. De számtalan más versét is falusi melódia ritmusára fogja — tudat alatt —, csak ezekre a rejtett vonatkozásokra nem mutat rá a költő. Ha Arany János bevallottan — a Búsul a lengyel dallamának ritmusára szerzi Az egri leány c. versének III. szakaszát (vö. 1856. jún. 23-án Csengerinek címzett levelével), feltehető Adyról is hasonló sperontizmus. A Felszállott a páva c. versről nem szólva, akadunk sok más költeményére is, melyekben régi melódiák ritmusa él lappangva, s ezeknek metruma irányítja hallatlanul gazdag és változatos versformáit. Néhány szemelvényt kiragadva a példák özönéből ; tekintsük meg Az utolsó hajók egyik bánatos költeményét a Két kuruc beszélget c. verset, amelyben benne rezeg A virágos kender El ázott a tóba dallama (Rajeczky—Gönyey : 111 táncdal 11. sz.). Vagy pl. éppily népdalszerű : Sósabbak itt a könnyek, A fájdalmak is mások . . ., melyet dajkál Deszkakapu kerítés (M. N. T. III. b. 103. sz.) vagy az Óh bújni barlangokba jól gördül A kapuba a szekér c. dal ritmusára (M.N.T. III. a. 230. sz.). Megemlíthetnénk még, talán a Bujdosó kuruc rigmusát, amelyre egész dalkoszorú énekelhető. Bár nehezen nyomozható ki Adynál török hatás, azonban rejtve, tudat alatt él a török énekköltészet, a máni dalhagyomány. A gyermekség elégiája, Őrizem a szemed, s sok más hétszótagú költeményében. A nyugati táncritmus, olasz, francia, s más nemzeti lépések is irányítják képzeletét, s egyben bővítik hallatlanul változatos versformái számát. Az én magyarságomnak hatszótagú tercinái hamisítatlan menüett-ütemet árasztanak. Bevallottan is táncritmusból fakadó a Papp V. valceréhez c. vers, de ez kilenc szótagos. Gagliardesorok kicsendülését megfigyeli, s figyelmeztet erre Szabolcsi Bence is Az Ós Kaján, Temetés a tengeren, Nagy sírkertet mérünk soraiban. Beható elemzéssel kimutatja Szabolcsi Az Ős Kajánban a gagliarde-sorok vegyülését a jambikus sorokkal. 7 A magyar költők versmegzenésítésének beható vizsgálata a magyar zenetörténet feladatai közé tartozik, s eredménye nem érdektelen az irodalomtörténet számára sem. Ha az Ady-dallamosításokat summázzuk, csaknem sikerül az utolsó félszázad dal- és kórusirodalmának sok jelentős alkotását összefoglalnunk. A XX. század komponistái közt alig akad olyan, ki Ady verssorait ne keretezné be zenével. Ha a színpadi zene eddig nem is nyert indítékot lírájából, annál jobban kiaknázza lehetőségeit az énekkar és a szólóének. Nem egy költeménye akad, amelyik már eddig is életre hívott 6—8 különböző megzenésítést. így pl. a Három őszi könycseppet Kerner Jenő, Siklós Albert, Kazacsay Tibor, Hajdú Mihály, Reschovsky Sándor dallamosítja énekhangra, a már említett Bartók Bélán kívül. Ugyancsak hat különböző művet sugalltak az Őrizem a szemed hétszótagú sorai. Róth Béla, Reinitz Béla, Hodula István, Hajdú István, Horusitzky Zoltán, Pongrácz Zoltán műdalai révén jó bepillantást nyerünk a XX. század daltörténetébe, mert mindegyik dal más évtized, más zenei kifejezésmód hordozója. A csaknem 300 Ady-megzenésítés létre sem jönne a Költő sugalló hatása nélkül. Űj kifejezésmód, új zenei nyelv kialakításának hite ösztönzi a legtöbb megzenésítőt. ,,Uj horizontok libegnek" eléjük, s egyikük sem akar a „Szürkék hegedőse" lenni. ' SZABOLCSI BENCE : József Attila dallamai. Megj. Vers és dallam. Bp. Akad. K. 1959. 201. 1.
