Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Scheiber Sándor — Zsoldos Jenő: Ady Endre levelei Nagy Mihályhoz
A szabadelvű párt bukásával előállt politikai válság s a Fehérváry-kormány uralomra jutásának idején Nagy Mihály hangját az 1905-ös orosz demokratikus forradalom teszi élesen árny alttá. A darabontkormány katona-miniszterelnöke és a szőnyegre került katonai kérdések ellen lázadozó mondanivalójában így szövi össze véleményét a forradalom eredményeivel : ,,A katonaság tekintélyét meggyalázta, kipellengérezte, felrúgta az orosz forradalom és a japán háború. A katonaság gyáva és egzaltált szelleme csak munkások felzaklatott és forradalomba hajszolt ezrei között tud bús temetéseket, lőporos színjátékokat rendezni." 13 A kibontakozás rendteremtő ígéretét a munkásosztály erejétől várja : „Erezzük, hogy Magyarország e históriai válságában egyedül a munka csodás lendítő ereje segít meg bennünket. Az, ha a sápadt, epedő, munkaerejével büszkélkedő, törekvéseiben felforgatónak, forradalminak megbélyegzett tömeget társadalmi munkája értékelésével, polgári és politikai jogokkal indítjuk harcba, ahol ellenállásának és szervezettségének imponáló hatalmával törheti össze a demokrácia ellenségeit". 14 ítélete az orosz forradalom értékelésében egyértelmű. A Patyomkin hősi teljesítménye kevés magyar újságírót ösztönzött hódolóbb ünneplésre, mint Nagy Mihályt : 15 „Potemkin, a kalózhajó, vörös zászlajának lobogása mutatja a forradalom útját. Szép út, hasonló diadalmas felvonulás a világtörténelemben még nemigen történt... Az orosz proletárok, az elszánt hajósok világtörténelmi erővel annak a gondolatnak szereznek becsületet, amely szétszórva az emberiség lakóhelyein, munkaműhelyeiben, búzaföldjein, tanintézeteiben, tudományos és művészi alkotásainak színhelyén mindenfelé él, lappang és úgy látszik, most tör ki a békés és véres forradalmak e nagy korszakában . . . Japán katonák és orosz matrózok ! íme, bár ellenségnek küldött egymással benneteket a hazug világ, proletárok vagytok : testvérek a világ felszabadításában." 18 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ellenállhatatlan bizonyossággal tudatosítja Nagy Mihályban a szocializmus győzelmének közeledését : „Dicsőség nekik : a Lenineknek, a Gorkijoknak és mind a hősöknek, akik a háború kitörése óta folyton és folyton, egyre hangosabban és egyre elkeseredettebben tiltakoznak a mi. litarista-kapitalizmus vad mészárlásai és az üzlet-nacionalizmus háborúra uszításai ellenErezzük és tudjuk, hogy a forradalom, amely íme diadalmasan elindult már Pétervárról, nem ül ott meg ; bejárja és csontjáig áthatja az egész régi világot, a régi társadalmakat ; újjászületést hoz . . . Nem tudjuk ma még, hogy felismertük-e helyesen életérdekeinket, van-e elég reális érzékünk, fogékonyságunk ahhoz, hogy átvegyük és intézményesítsük az orosz forradalom tanításait. De bizonyos az, hogy történelmi szükségszerűség sodor bennünket is arra az útra, amelyen ma a bolsevikiek járnak". 17 Az értetlenség mozdulatával áll meg a szemellenzős hazai politika konoksága láttán : „Csodálatos jelenség az, hogy ma, amikor a megújhodás forradalma nagy erővel jön felénk Oroszország felől, — az emberek nem vesznek tudomást róla és bedugva fejüket a háború arany homokjába, azt hiszik, hogy itt időtlen időkig a becstelenség, a gazság, az egymást kirablás, a megvesztegetés és a lélekvásárlás marad az úr." 18 Nagy Mihály ennek ellenére máris ízleli a magyar forradalmat : 18 Nagyváradi Napló. 1905. június 28. sz. Vezércikk. 14 Uo. 1905. június 25. Vezércikk. 16 Vö. PÄNCZEL LAJOS cikkét Faragó Jenőről, a Patyomkin riporteréről. Magyar Nemzet. 1960. márc. 26. sz. 5. lfi Nagyváradi Napló. 1905. július 7. Vezércikk. " Váradi Hét. 1917. nov. 16. sz. 1—2. 18 Uo.
