Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)
Julow Viktor: Kosztolányi ismeretlen ifjúkori kézirata
Az emlékkönyv némi bepillantást enged az Egyetemi Körben akkor folyt irodalmi életbe, s arra figyelmeztet, bogy a lépten-nyomon emlegetett Négyessyszeminárium mellett ennek is szerepe volt a Nyugat-nemzedék íróinak kezdeti fejlődésében, amint ezt Kosztolányinak 1905-ben Bécsből Babits Mihályhoz írt sorai is megerősítik : „Részemről alig várom a szeptembert, hogy Budapestre rándulhassak és önökkel élhessek . . . Fejemben járt az is, hogy irodalmi társulatot alapítunk (négyen-öten) . . . vagy legalábbis sokat szereplünk Négyessynél s a körben. Mit szól hozzá 1 ? Mindenesetre jó hidegvízkúra lesz mindkettőnknek." 1 (Az eredetiben nincs kiemelés). A fenti névsorból nyilvánvaló, hogy 1903-ban az Irodalmi Szakosztályban, s feltehetően az egyetemi irodalmi életben is a debrecenieké, az ún. Bokréta-köré volt a vezetőszerep (Oláh Gábor, Gulyás József, Gyökössy Endre, Madai Gyula, Baja Mihály). Az emlékkönyvi bejegyzések, kettő kivételével (Kosztolányi Dezső, Rácz Sándor) mind tőlük származnak. Ez érthető is. 1902-ben már önálló kollektív verseskötettel jelentkeztek (Bokréta. Költemények. Debrecen 1902); törekvéseikkel az egyetem tanárai rokonszenveztek, tehetségüket — különösen az Oláh Gáborét — nagyra tartották. Babits, Juhász Gyula első verseskötetének megjelenése viszont még évekig várat magára, Kosztolányi 1903-ban elsőéves bölcsész. A Bokréta-kör akkori tekintélyét, népszerűségét bizonyára hitelesen jellemzi Oláh <3-ábor verses önéletrajzában : Akkor támad csak csuda csend Mikor Bokrétánk megjelent ; Öt, Debrecenben nőtt diák, Mint daltermő virágos ág, Hullatja szirmát benne szét ; Magyar szív és magyar beszéd. Lehet, hogy ócska s tán kopott, De nem másolt és nem lopott. Pest finnyás orra élvezi — (Budapest nem Dunakeszi), Egy kis csoport vállára vesz. Népszerűség taván evez A csolnakunk. Óh délibáb ! Reszkess csak és csalj tovább. Gyulai Pál kezel velem És Beöthy Zsolt magasztal. Tudós urak bókját nyelem, De nem hizlal nagy asztal. 2 Ez a népszerűség és elismerés azonban sohasem lett igazán széleskörű. Jelentős költővé közülük egyedül Oláh Gábor fejlődött, bár ő is vidéki elszigeteltségbe szorult, Gulyás József fiatalon meghalt, a Bokréta többi tagjai pedig jelentéktelenné szürkültek. így ez Emlékkönyv egyetlen valóban figyelemre méltó írása a fiatal Kosztolányié, amely saját autográf kézírásában maradt fenn. Értékét nemcsak az adja, hogy a legkorábbi fennmaradt Kosztolányi-kéziratok közül való, s hogy tudomásom szerint időrendben az első a költő eddig előkerült kritikai írásai sorában, hanem az is, hogy meglehetősen világos képet ad az ifjú Kosztolányinak akkor már nagy vonásaiban kialakult irodalomesztétikai nézeteiről. Magyarázatra szorul mindenekelőtt az, hogy Kosztolányi ebben a bírálatában Madai Gyulát (1881 — 1937), ezt a ma már teljesen ismeretlen költőt mint nagy ígé1 Babits—Juhász—Kosztolányi levelezése. Bp. 1959. 82. 1. 2 A bérkocsis fia. I. köt. 81. 1. — Kézirat 1938. Déri Múzeum Irodalmi Adattára 125. sz.
