Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1960-61 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1961)

Illés Ilona: Móricz Zsigmond és Kaffka Margit levelei Elek Artúrnak

1913-ban különös témájú könyv jelenik meg. A könyv címe : A Révai—Franklin per.

3 A kötetben ,,két hatalmas magyar könyvkiadó cég vad birkózásának jeleneteit örökíti meg ... az ellenfelek egyike, hogy csúffá tegye és kipellengérezze velők ellenesét. Közben pőrére levetkőzteti az egész magyar könyvkiadói üzletet, kitakarja titkos rugóit, kerekeit és megismerteti a világot azokkal a fogásokkal és praktikákkal, melyekkel a mi könyvkiadóink a magyar kultúrát „csinálják." Elek Artúrt e könyv megjelenése készteti arra, hogy cikket közöljön a Nyugatban : A magyar író és kiadója

4 címmel, amelyben szót emel a magyar írók mellett, a kiadók ellenében. Végigelemezve a magyar könyvkiadás fejlődését, az első kiadók példáját állítva a jelenlegi kiadók elé ; kijelöli azokat a feladatokat, amelyeket el kellene látniuk ahhoz, hogy valóban a kultúra terjesztői lehessenek. „Régi pernek megíratlan iratait szándékozom szellőztetni. Nesztelenül folyik a per évtizedek óta, nem a bíróság előtt, csak az írók köztudatában. Az anyaga megfogalmazatlan keserűség" . . . írja a kezdő sorokban. „A könyvkiadó-kisipar nagyiparrá nőtt s a kiadók meg az írók egyre távolodtak egymástól. A nagy részvénytársaságok teljesen az üzlet álláspontjára helyezkedtek és a kíméletlen pénzcsinálásra adták magukat . . . Még soha annyi könyvet Magyarországon nem vásároltak, mint az elmúlt tíz esztendő során. És még soha oly kevés igazán érdemes író könyvét a magyar kiadók közre nem bocsájtották, mint az elmúlt tíz esztendőben, amely pedig egy új és rendkívül tehetséges nemzedék lábraállásának időszaka volt. (Kiemelés I. I.) ... a költemény nem üzleti portéka, csak kultúrai portéka, tehát nem kértek belőle ... A magyar kiadó sokkal rosszabb ítéletű értékelője az irodalomnak, mint a külföldiek . . . kicsinyes . . . rideg üzletember a szónak már nem is kalmári értelmében ... TJj írókra, a kultúra új értékeire nincsen szüksége . . . Óriási fontosságú feladatokat mulasztanak a magyar kiadók. Az ő kötelességük volna, hogy kiszabadítsák az írókat az újságírás kazamatáiból. Nekik, akik oly hatalmas mennyiségű könyvet tudnak a közönséggel elfogyasztatni, módjuk is meglenne ahhoz, hogy kihúzzák az írókból a lélegzetet, melyet az újságírás fölapróz bennök, hogy világosabban : megteremtsék a magyar regényt, amely valamikor volt, nemegyszer újra megpróbált lenni, de végül még sincsen ..." Kaffka Margit a cikk megjelenése után (amelyből itt csak részleteket közöltünk) levélben csatlakozik az Elek Artúr írásában elmondottakhoz. Szenvedélyes hangon kíván valami megoldást az írók nevében, akiket megbénít a könyvkiadásnak ez a módja. Ez a levél szintén kiadatlan. Kedves Elek Artúr ! Ismeretlenül, vagy alig ismerősen, — engedje, hogy megköszönjem magának azt a cikket, amit a Nyugatba írt a magyar kiadókról. E percben kedvem volna a Disputában nyilvánosan üdvözölni magát érte és a maga kemény, bátor vádjaihoz hozzáadni minden panaszaimat. Nevetni és sírni lehetne rajtuk ; néhány egyszerű tapasztalaton ; talán meg is teszem. Csináljanak valamit, férfiak ; lehetetlen, hogy ne lehetne itt tenni valamit. Mennyi ember mondta már nekem mostanában : regényt szeretne, akar írni, — hogy szélesebb koncepciók felé hajol ma a legtöbb író a Herczeg—Pékár—Malonyai stb. novella-éra után. És nem lehet, — itt nem lehet regényt írni. — A „Színek és évek" 22 ív, félévig jött a Vasárnapiban, — dicsérik. Ezer koronát kaptam érte mindenestül. A két szerkesztője áldozatkészségéből élő Nyugat egy sokkal rövidebb regényért 1400-at fizetett, — holott még nem tudja, akad-e majd kiadó, ki megvegye tőle a „Mária évei" könyvkiadását. — S most a harmadik regénynél Franklin újra ezer koronáról beszél. „Inkább írjon csak 10 ívet, — mi egyáron adjuk, akár tíz, akár húsz, — papirost takarítunk meg ! — Es milyen szemérmetlenül diskurálnak egész nyíltan a „csak rideg üzleti szempont"-ról, minden „kultúrérdek kikapcsolása"-ról. — Marton ügyvéd egy berlini kiadónak több mint kétannyiért nem akarja adni a „Színek és évek" német fordítását. — Jaj csináljanak valamit, — itt most megint összeroppan minden, ha így ki vagyunk szolgáltatva. 3 A Révai — Franklin per. 1913. Révai kiad. 1 ELEK ARTÚR : A magyar író és kiadója. Nyugat. 1913. I. 43—52. 7* 99