Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

sz. 1. 1, 743. sz.: 16. 1, 166. sz. 321 1, 1707. sz. 11. 1, 1759. sz. 33. 1, 1765. sz. 20. 1, 1772 sz. 91. 1. Utánnad folynak könnyeim (lie—126) Szemere: Hűség (I. 62. 1), kisebb szövegváltozatokkal. Vö. Szentjóbi Szabó: Eggy megvetettnek keserve 107. 1. El ne felejts oh Lyánka Kedves Lélek (54b—55a) Szemere: El ne felejts. •. I. 62. 1. kisebb szövegeltérésekkel. Ugyanennek a versnek másik, de csak halványan emlékeztető, nem Szemerétől származó változata : Emlékezz meg Bár Sorsom kemény volta.., (516). Ez a változat közelebb áll Verseghy: Búcsúzás című verséhez. Mindhárom nyilván közös német eredetiből készült. Szemere érzelmes dalaival vetekedett népszerűségben Péteri Takács József : Hold mely szépen világolsz le... kezdetű fordítása (23a—b). Igen sok szó-változattal került bele az emlékkönyvbe (vö. Pálóczi Horváth: Ötödfélszáz énekek 203. sz.) A német vers másik egykorú fordítása, melyet az ÖÉ idézett jegyzete is említ — szintén igen népszerű volt, számos kéziratos másolata maradt fenn. Emlékkönyvünkben ennek első versszaka olvasható : Hóid világ melly tsendesen úszol (lib). Sárospataki másolatai: Sp. Kt. 131. sz. 238. 1, 1316. sz. 292. 1, 1666. sz. 283. 1, 1669. sz. 41. 1. 5. Ismeretlen szerzők müvei Az emlékkönyv többi versének szerzőjét nem tudtam meghatározni. Ezeknek nagyrésze is felismerhetően műköltői termék, de olyan szerző műve, aki nem jutott el verseinek kinyomatásáig, s így verseit csak a névtelen kéziratos másolatok tartották fenn. Ebben a csoportban is vannak sokat másolt, elterjedt darabok, de jónéhány vers — tudomásom szerint — egyedül itt fordul elő. A következőkben egyfolytában ismertetem a fennmaradó versanyagot. Nagyobb részleteket csak a ritkább, vagy unikum darabokból idézek, bár a más kéziratos gyűjteményekben is szereplő versek javarésze szintén kiadatlan. (A 192. lapon említett és idézett emlékkönyv-rigmusokat itt már mellőzöm.) Komor Egemenn víg nap nem támadhat. (5b—6a). Szerelmes panaszdal, bonyolult 15 soros strófaszerkezettel. Nyilvánvalóan dallamra készült, de ilyen szótagszámú és strófaképletű dallamot nem ismerünk. Hangulata emlékeztet Csokonai korai szerelmes verseire: Óh mért hogy halálos hergésim között Lelkem meljemből ki nem költözött Vég lehelletet Mért nem lehellett.. . Szövege megvan az Érzékeny és víg dalok című sárospataki nyomtatott gyűjtemény (továbbiakban: Érzékeny) II. 137. lapján és az OSzK. Oct. Hung. 769. sz. kötet 48a lapján. Zavarodott kedvel töltöm többre (7b). Régebbi eredetű dal, sok kéziratos kötetben szerepel. Dallamát lásd Bartha Dénes: A 18. század magyar világi dallamai 94. sz. (továbbiakban Bartha). Sárospataki másolatai : Sp. Kt. 514. sz. 240. 1, 1666. sz. 319. 1, 1707. sz. 186. 1, 1759. sz. 61. 1. Csendes Magánosság (8a) Egyetlen hétsoros versszak. Sp. Kt. 133 sz. 33. 1, 257. sz. 197.1, 1707. sz. 67. 1, 1759. sz. 15. 1, 1710. II. 31. Érzékeny II. 115. 1. Vélt öramimnek szép kikeletjén (9a). Tizenegy soros egyetlen strófa, változatos szótagszámokkal. Sp. Kt. 130. sz. 234. 1. 1666. sz. 337. 1, 1707. sz. 5. 1, 1710 II. 15. 1, 1759. sz. 27. 1. Érzékeny II. 67. 1. OSzK. Oct. Hung. 756 sz. 156. Nintsen nékem nyugodalmam (lia) A tizennyolcadik századi pásztorköltészet együgyűbb terméke : egy pásztorlány éneke, akinek lelkében vágyódás ébred az emberek társasága után: 1. Nintsen nékem nyugodalmam Minden okozza fájdalmam :/: A madárkák éneklése Kis báránykák enyelgése :/ : Nem víditnak már engem :/: 2. Meg untam én magam lenni Szívem óhajt máshoz menni :/: Szeretnék én mulatozni Emberekkel játtzodozni :/: Játtzodozni valamit De magam se tudom mit