Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Sára Péter: Levelek Anton Strakától

Sára Péter Levelek Anton Strakától A kultúrának és az irodalomnak olyan példamutatóan nagyszerű és szerény munkása volt, akinek emlékét a csehszlovák néppel együtt nekünk magyaroknak is a legnagyobb szeretettel kell megőriznünk. Olyan történelmi korban fáradozott, dolgozott a csehszlovák és a magyar nép irodalmának, művészetének és egyéb szellemi értékeinek kölcsönös megismertetésén és népeink barátságának elmélyítésén, amikor különösen nálunk az ellenforradalmi Magyarország hivatalos képviselői a legvadabb nacionalista jelszavakkal mételyezték az ifjúság lelkét és aljas hazugságokkal uszították a magyarságot éppen a szomszédos népek ellen. Mint magyarul kitűnően tudó és a magyar viszonyokat alaposan ismerő neves szlovák újságíró került 1925-ben a budapesti csehszlovák követségre sajtó-attasénak. Hamarosan szívélyes barátságot kötött az akkori rendszerrel szembenálló, haladó magyar írókkal és költőkkel, akikkel megismertette a cseh és a szlovák irodalom kiemelkedő alakjait és alkotásait, miközben Móricz Zsigmond írásait (Légy jó mindhalálig, Hét krajcár, Barbárok, Elbeszélések) fordította cseh nyelvre. Pénteki összejöveteleinek elmaradhatatlan vendége volt József Attila is, aki szintén az ő segítségével ismerkedett meg a kommunista Jifi Wolker költészetével és a haladó cseh és szlovák költőkkel. Elsősorban az ő úttörő és fáradtságot nemismerő vállalkozásának az eredménye A cseh és szlovák költők antológiájának (Budapest, 1936. Renaissance) a megjelenése, amely az előretörő fasizmus idején a legnagyszerűbb politikai állásfoglalásnak is számít. Ebben a kötetben jelentek meg József Attila, Illyés Gyula, Patai Edit, Szabó Lőrinc, Komlós Aladár, Berzy András és Darvas János kitűnő fordításai. Ö maga pedig Iván Olbracht, cseh kommunista író műveit fordította magyarra. Valószínű a politikai helyzet alakulása volt a főoka annak, hogy Straka 1936-ban visszatért Prágába, ahol tovább folytatta nagyszerű munkáját. Ekkor érlelődött meg benne másik nagy vállalkozásának a terve: egy cseh nyelvű új magyar költők antológiájának összeállítása. Ebben a lázas munkában ismerte meg Ady hatalmas jelentőségű költészetét, ami eredeti elképzelését felborította. „Ennél fogva az anthologiát két részre kell osztanom, jobb is lesz így. Először külön kötetben Adyt adjuk ki. (Kb. 80—100 verset gondolok, hogy kiadós, teljes könyv legyen, amely az egész Adyt mutatja be hiánytalanul). A későbbi, második kötetben jönnének a többiek... Nagyon szeretném, ha a cseh Ady kötet teljesen hiánytalan és kifogástalan volna..." írja Földessynek 1939. okt. 8-i levelében. Munkájából a német megszállás és a fasiszta invázió sem tudta kizökkenteni. "Szóval dolgozunk teljes gőzzel, szeretettel. Jómagam ezidőszerint a miniszterelnökség sajtóosztályánál vagyok beosztva osztálytanácsosi minőségben. Rengeteget látok, hallok, tanulok, tapasztalok. Majd egyszer erről is írok. Egyelőre szabad időmben az itteni kávéházak zsidók számára fenntartott termeiben (Oda járnak a csehek, mert ott nem látni németeket) Adyt fordítom." (u. o.)