Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)
Egri Péter: Az adott világ varázsainak mérnöke
tétele abban sem kelt szomorú érzéseket, aki nem tudja, hogy e tételt Schiller örömódájának szövege ihlette. A zeneszerző valóságélménye, a zenemű és a zenemű hatása közti összefüggés tehát nem esetleges: ha konkrét tárgyak felidéződése nem is szükségszerű, de az e tárgyakhoz fűződő hangulatot, e tárgyak elvont összefüggéseit a zene adekvát módon közvetíti. 12 A zenei visszatükrözésnek ez a sajátos jellege szemléletesen megmutatkozik abban a folyamatban, melynek során egy (megzenésített) versből zene: dal lesz. Vegyük példának Ady Sirni, sirni, sírni című versét. Ha a verset elolvassuk, megértjük, látjuk egy temetési menet elvonulását, s az infinitivusok babonás személytelenségében felsejlik éjfélkor a költő alakja, akiből az igék, jelzők és határozók feltoluló áradásának habján kitör a zokogás. Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő' koporsóra — kezdődik a vers. A „várni" fáradságot, passzivitást áraszt, az óraütés a csendet növeli, s hogy éjfélkor történik, az kísérteties, mint a koporsó,amelyről csak annyit tudunk, hogy közeledik. A vdrni-ból később csengettyűzni lesz majd lóbálni egy keresztet. Még: állni, de gyászban, súlyos ezüstben és fuldokolni a fáklyafüstben. Ezután a kísértetek, melyek addig a temető hangulatában, az éjféli óra kalapácsán, a csengettyűző harang nyelvén leselkedtek, most megelenvednek, jelenlétükkel és hangjukkal kitöltik a teret: „Zörgő árnyakkal harcrakelni'''', „Hallgatni orgonák bugását", Siri harangok mély zúgását." Ezután: „Lépnimély,tárt sírokon által", ... „Remegve, bújva, lesve, lopva"... „Fázni", . .. „lihegve mélyen", „Tagadni múltat mellet verve. Megbabonázva térdepelve". És: „Megbánni mindent. Törve, gyónva Borulni rá egy koporsóra Testamentumot, szörnyűt írni És sirni, sirni, sirni, sirni". Ha ezt az érzelmileg a könnyek kicsordulásáig telítődő verset nem olvassuk, hanem meghallgatjuk, amúgyis bizonytalan tárgyi körvonalai és történései elhalványulnak a szavalatnak a vers hangulati sűrűsödése-felengedése szerint emelkedő-ereszkedő hangja mögött. Kivált, ha a verset egy olyan patetikus előadásban halljuk, mint amilyen Odry Árpádnak lemezen megőrzött szavalata, amely mélypontján tiszta zenei g hangon indul, s az oktávon túli esz-tn tetéződik, hogy a kezdő g-hez térjen újra vissza. Mármost ha a költemény Kodály készítette megzenésített változatára figyelünk, a szöveg méginkább háttérbeszorul a dallamívnek a vers érzelmi emelkedését és süllyedését mérő boltozata mögött. Hagyjuk el a szöveget, vagy egyszerűen ne figyeljünk rá: előttünk áll a „dal szöveg nélkül", a zene, amely mindazt közvetíti számunkra, ami a versben nem tárgy és kép vagy konkrét történés volt 13 . A valóság különböző tárgyainak az epikában megszokott bonyolult teljessége, rendszere már a lírában sincs meg, még kevésbé a zenében. A zenei rendszerek áttettebb, általánosabb összefüggéseket érzékeltetnek. „A zenei rendszerek bonyolult, finom lehetőségei gazdag módot nyújtanak az emberi lélek sajátos mozgásainak, mozgástörvényeinek mint a valóság mozgatástörvényei tükröződésének, tudati-érzelmi másának megjelenítésére, érzékeltetésére. Ebben a mozgásrendszerben alapvető szerepet játszik azonos-nem azonos dialektikája, mint a mozgás legbelső, legsajátosabb mértékegysége. Ez az alap12 Tárgyon tágabb értelemben az ábrázolás tárgyát értjük, amely az emberre vonatkoztatott valóságnak bármilyen darabja, mozzanata lehet. 13 Vö. dr. Ujfalussy József : Bevezetés az esztétika néhány kérdésébe. Jegyzet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola számára. 51. 1.
