Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Balkányi Enikő: Delhányi Zsigmond: Adatok Petőfi Sándor életrajzához

tak. — Két évvel későbben 1883 (sic!) tavaszán, az országgyűlés alatt szinte feljött Pozsonyba, ekkor én Neumann Károllyal laktam, magunkhoz vettük lakásba, én ágyamat neki adtam magam a földön feküdtem, mint színész jött ide, eleinte megosztottuk vele szegénységünket, későbben az országgyűlési beszédek leírásánál részt vett, itt annyit keresett, hol napról napra eléldegélhetett. Pozsonban ekkor Fekete színésztársulata játszott a ligetbeni arénában, ide szeretett volna Petőfi bejutni ; de nem sikerült neki, csak mikor Egressi Gábor feljött vendégszerepelni s őt Vahot Imre bemutatván ajánlotta, ekkor már néhány költeménye megjelenvén s feltűnést keltvén neve ismere­tes kezdett lenni, s Egressi közbenjárására Fekete szerződtette foglalóul tíz ftot adván neki. Nagy örömmel jött ezt nekünk Sándor jelenteni. Következő napon levelet kapott Nagy Ignácztól, mely­ben ez felhívta, jönne a Külföldi regénytár számára fordítani ívenként 16 ftot ígérvén neki. Ekkor kivált Neumann Károly rábeszélésének engedve, a tíz forintot visszavitte Feketének s lement Pestre 1843 Junius havában. — Pozsonybani időzése alkalmával történt, hogy a német színház igazgató­jához is folyamodott felvétel végett, én vezettem őt Pokornihoz, a színház igazgatójához, ez humá­nusan fogadta, beszélt vele németül, de kijelentette, hogy magyaros kiejtése miatt nem igen hasz­nálhatná őt a német színpadon. Ugyanekkor költeményeit ajánlotta Wigándnak megvételre, ez is visszautasította, s pedig azok között már több megvolt, melyek későbben megjelentek. — Pozson­ból Pestre ment, de mivel ott állítása szerint a fordításban hol barátai, hol egyébb látogatói által gyakran munkájában megzavartatott, nyárra Gödöllőre vonult, innen egy alkalommal kirándult Héviz-Györkre, hol akkor Horváth Károly iskolatársunk, azon időben Felső-Szelei tanító, szülei látogatása végett időzött, ezzel átjöttek Domonyba, lakóhelyemre, s onnan együtt tettünk két kirándulást Galga völgyén Penczre Csörföly Lajos iskolatársunkhoz, kinek kedves szülei és szeretet­reméltó leánytestvérei körében pár napot töltöttünk. Duka és Szada felé Gödöllőre. Petőfi egész úton igen derült, kedélyes hangulatban volt, ő is velünk együtt csizmáit lehúzván mezítláb gyalo­golt, ekkor még ő is magastetejű kalapban. Vándorlegényeknek nézett mindenki, Dukán egy szoba­leány, kivel Petőfi incselkedni kezdett, így is czímezte. Gödöllőn nála megháltunk. Ez volt utolsó találkozásom Petőfivel. A kézirat hitelesítő szövege: E kézirat néhai Delhányi Zsigmond szarvasi főgymnasiumi neves tanár (meghalt 1900 okt. 4) eredeti feljegyzése Petőfi ifjúkori életéből, a kinek ő nemcsak kortársa, de Aszódon osztálytársa, egyik szive szerinti barátja is volt. Szentes 1910 jun. 5. Petrovics ev. lelkész és esperes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom