Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

Tsendes édes nyugalma Lelkemnek Oda van, örökre sírjak bár Minden boldogsága vig éltemnek Mert óh! Albertom se szeret már. Magam nyögök ama Ró'sa színben Hol minket gyakran a' Hóid lesett, Egyedül tébolygom ama völgyben Hol a' Patak vigan tsergedez. 3. Szent borzadás foglal el a' sírnál Látván hogy mindenek gyászolnak Rózsákat ültettem ama Sirnál Ah! de azok sem virágoznak! Jámbor sok hideg érzésű szentek Melletted el mennek és átkoznak!

1 Egyedül vagyok, ki érted érzek Drága áldozat, és siratlak. 4. Még akkor is fogok én majd sirni Mikor az Igaz Biró el-jön Nyilván fogja tetteinket mérni Vétkünk hogy igy meg büntetődjön. Ekkor leborulok ama Biró előtt Fel sem kelek Thronusa előtt Mig Albert ezt, nem kiáltja nékem Verter, meg botsájtok szivemből. Ez a jelenet, — Lotte a sírnál — nincs benne Goethe elbeszélésében. Ott csak annyit olvashatunk, hogy Lőttet nem vitték el a temetésre, mert féltették az életét. Az egész vers tehát érzelmes továbbképzése a műnek, az életben maradt szerelmes szempontjából. A 48a lapon Lili ! ! megszólítással egystrófás, emlékkönyvtónusú vers olvasható L J monogrammal (esetleg azonos a 29a—6 lapokon szereplő Lengyel Józseffel) : A Gratziák veled fogtak Kezet, ő róllok tsorogtak Rád az Élet kellemi Rózsás bőltsőd ők ringatták Akkor ortzádra raggatták Mind azt a' mi Isteni. Néma tüzem szótalan fájdalmam (486 és 496). Hat négysoros versszak, a 49a lapon megszakítva más bejegyzéssel. Változatai: Sp. Kt. 1666. sz. 304. 1, 1707 sz. 224. 1. és 1710 II. 3. 1. A következő lapokon — néhány korábban készült bejegyzéstől megszakítva — összefüggő, sorszámozott verrsorozatot találunk egészen a kötet végéig. Ebben a verskorszorúban többségben vannak az ismert költők versei, de találunk közte népszerű névtelen alkotást s néhány unikum darabot is. A sorozat első, de még számozatlan darabja a következő, csak itt olvasható vers (51a): Lyánka dobogó szivednek 's duzzadozó szűz mejjednek A mint azt régen kértem Nem több tsak eggy sóhajtása Vagy tsak eggy fel duzzadása Kérlek hadd legyen értem Vagy mond meg hány esztendőbe 1 szótagtöbblet.