Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Vargha Balázs: Vajda Juliánna emlékkönyve 1816—1818. A Csokonaikultusz történetéhez

gyei kapcsolatos alantasabb vágyainak is kifejezést adjon (a 42a lapon; ismertetését lásd alább). A versek nagy többsége érzelmes szerelmi vallomás, vagy szerelmes panasz. Mind az ismertnevű költők versei, mind a névtelenek kezdetleges klapánciái között több jellegzetes Stammbuch-darabot olvashatunk. Csokonai itt szereplő versei közül ilyen a Barátságos búcsúvétel és Az elválás reggelén (itt mindakettő cím nélkül). Egész csokrot találunk az ismert emlékkönyv-banalitásokból, amelyeknek jellegzetes fordulatai a legújabb időkig konzerválódtak. Ilyenek: „A Szív 's Lélek szabadsága Éltünk leg főbb bódogsága Mihelyt fogva e' kettő Boldog óra több nem jő. Irta örök emlékezetnek okáért Lengyel József m's k." (29b) „Sz. Á Valami kedvet, |'s örömet hoz érezd mind azokat; — 'S meg elégedve számláljad a' Ró'sajszin Napokat... T. J. msk"(44a) „jNem alacsony hizelkedés Ösztönözi szivemet Nem is az hitván kérkedés Szüli tsekély versemet Hanem az érzékeny Lélek Irattya ide velem Hogy én, mig élek s' eszmélek A' Kis Asszont tisztelem, örök emlékezetül irta... Cs. J. msk" (45b) Az ilyen rigmusok már alig különböznek a legújabb kor emlékkönyv-verseitől, sőt a „szeretettel jegyzé" formula, amelyet kortársnőink emlékkönyveiből ismerünk, archaikusabb annál, amit Cs. J. írt száznegyven évvel ezelőtt. A bejegyzők egyike nem udvarló, hanem barátnő, bár verse inkább rajongó szerelmeshez illenék: „A Halhatatlanság Jussát | meg útálom (!) Ha az én Lilimat ott | fel nem találom. Emlékezete fel maradására irta Leg hivebb ] Baratneja j Sz. M." (46a) Talán még szembetűnőbben emlékkönyv-hangulatú a kötet két prózai bejegyzése. Az egyiket, a komáromit már idéztük, a másik helynév nélküli, de a dátumából sejthetjük, hogy Patakon kelt: „Az Élet ugy is merő nyomorúság és szomoritatás, tsak a reménység az a' hűséges barát, a'mely azt kedvessé teszi. Ne zárd ki tehát ezt Szivedből, talán bé telyesedik az, a' mivel biztathat. Tsupán a' Halál az a' Hatalmas parancsoló a' kinek hideg karjai között még az igaz hűség is meg szűnik, Tégedet is tsak ez változtasson meg sok boldog Esztendeid után. 1817 Eszt. Decembr 31. H. Sz. J. msk" (45a)