Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Pölöskei Ferencné: Adalékok Móricz Zsigmond riportjaihoz

a vízbe, de őszre előfogott, orvos is jött, nígy hónapig feküdtem, tílen át, egy tudós bábaasszony járt hozzám, de az is csak olyan orvosságot rendelt, mint a doktoré, csak egy vót a kőtsig, ezt nem bírom ki, magamra hagytam, majd az Isten segít, az lesz, ami lesz, ettül osztán mondom, hogy nem leszek hosszú életű. — mer nem vót akkor jó pulim, most van, két kölykit el is adom, ötvenezer forint darabja, de ez tiszta jó puli, nem olyan korcs, úgy megy a birka tetejin, mint a szárazföldön, úgy rángatja, szítfelé, csak annyit kell mondani „szít van a birka", megy ha egyet se lát is az ember, hajtja előfele, tuggyák is a juhászok, jönnek „nekem is aggyal komám, nekem is " — Vótam annyit csapszékbe, soha templomba annyit nem vótam, azt vallom, de soha embert meg nem ütöttem, inkább ha veszedelem vót, csitítottam: „E nem tisztesség, se nem becsület", az asszony sorját is nagyon megtanultam, hogy főzi a húst ebídre, komám gyerünk haza, mer ha má megfőtt, csak maláta lesz a hús, ha mégis főzik, osztán az emberek ojankor veszekednek az asszonyra, vagy ha még nem főtt meg, hazamegy az ember „még mossincs ebíd?" „iszen most ment el kend hazulról " „Dehogy most, rígen". Pedig nem rígen, csak neki látszik úgy. — Én mind tudom, mer főző ember vagyok, főztem egy paprikást, jön a jedző úr: „Jöjjön csak Kis, ki főzte ezt a húst?" „A tűz." „Nem maga?" „Csak mellette állottam." „No rígi jedző vagyok, de még ilyen húst nem kóstoltam." Lakodalomnál is azt szokták fel, hogy méknek ki a juhásza, azt híja. Jó is a, úgy táncol a bográcsba, ahogy az ember akarja, de az tiszta borkorcsolya, a jó paprikás nekem is nagy emberem... Hát én vótam uram a Nyírbe, azt megmondhatom, de csak a bánat vitt rá, hogy elszerződjek arra a tirpák vidíkre... Angyali, ártatlan világ, békés, csöndes élet. Bejön a fia, elől, sután, borzasán nagy hajú legényke. — Maga is juhász? — Nem, én Debrecenben vagyok a villanytelepnél, *csak egy napra jöttem haza, mert tizenkét órai munkaidő s huszonnégy órai szabad van.*

22 Nekem nem volt kedvem juhászkodni. — Akkor magának könnyebb dolga van. — Ahogy vesszük, amilyen a terhelés, szép időbe kisebb, de rossz, ködös, zimankós időbe sokkal nagyobb, több áram fogy... Jaj, megfáztam tőle: már úgy elandalított a vén juhász, egyszerre itt az elektromosság kora. 22 A két csillag közti rész a szerző sorfeletti betoldása, ugyanazzal a ceruzaírással.