Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Pölöskei Ferencné: Adalékok Móricz Zsigmond riportjaihoz

gyűjtött minden ipart és kereskedelmet, mely a női szépséget szolgálja... Az üzletek tömve drágaságokkal s a Graben s a város tömve szépségboltokkal... „Ép ennél az asztalnál ült a miniszterelnök, amikor agyonlőtték." És azóta nincs már a Kaiser sem — És nem érzi híját senki Ausztriában? — Nem. — Az öreg katonák sem? — Nem. Megszokták a demokráciát. Mert az jó: kevesebb munka és több jólét. Az ember mindent megszokik. Mindenkép jó. (Rémes, hogy az ember mi mindent megszokik.) Szemben finom kis társaság ül le. Vékony, finom nők, mily vékony a kezük, s mily szépek ezek a fehér keppek fehér prémmel, mily szép a fiatalság... és csakugyan milyen jó konyha van itt. . . A főpincér egész olyan, mint Németh András uram Debrecenben. Kis, fekete köpcös öregecske, ugyanazzal a figyelmes, nagyothalló udvariassággal, mint a Bika gazdája: a foglalkozás etnográfikus közösséget termel. Itt még a régi gárda lelke él, itt még Fejérváry Gézát szolgálták ki esténként... Salm gróf ül a másik asztalnál, finom szakállas feje ; szegény Szemere Miklós jut eszembe... A kettős oszlopú fülkén vörösbordó drapéria. . . Ami közönség van Bécsben, az kint van a zöldben, a Volksgartenben, a Stadtparkban (ahol a zsidókat megverik, a bécsi fajvédők; „nem komoly, de erős támaszuk van a kormányban. . . "). Kitűnő a vegyes zöldség, paradicsom, bab s számtalan saláta. — Kecskeméten ott rothad a barack az állomáson.. . Nem lehet kiszállítani, mert magas a tarifa, mire kiér, eladhatatlanul drága lesz. .. És nem lehet befőzni mert a cukor kétszer oly drága, mint Ausztriában.. Szesznek főzni sem lehet, mert nincs kisüst. — Na igen, kicsit igazság, kicsit túlzás, kicsit utrirozott beállítás : lényeg az, hogy aktív büdsénk van. Minden idegen segítség nélkül. Hogy ezt megcsinálta Magyarország, tulajdonképpen világszenzáció. Hallgatunk. — Herr Oba, ein Moca... — Ausztriában is százezrekre megy a munkanélküliek száma. .. S mégis. . . mily szép a Ring... Milyen tiszta. Mily gyönyörű az enyhe nyári este. Mily kedves lokalitások. Finom kis snapszbutik, a legnemesebb faburkolat, politúrozott mahagóni fal s mennyi szépséges szép nő, mintha szemenszedett drágaságok kelnének lábra, szárnyra, . .. Éjfél. Kísértetek s kísértések órája. .. Öreg kolomp kondulása A régi pásztorélet [mohikánjai] romjai Irta: Móricz Zsigmond Az öreg pásztor csöndesen ül a széken és beszél. Beszéde monoton s egészen különös. Nem néz rám, nem néz senkire, a vaskályhára néz s úgy beszél, mint a szélzúgás, csak úgy zúg.... — Haszonra adtam a birkát, — mondok, nem megnyúzni, de kiláttam, hogy hiába veszekedek, semmi se lesz, két hét alatt ötvenhat kis gyenge bárány hullott el, a nyomorult zabnak a líháját adták neki, még szalmát se kapott rendesen, innye mán, mondok, sok károm lesz így gyapjúba is, birkába is ; lett is, mer három és fél kila gyapjút adott egy birka, az enyim pedig ötöt szokott adni a gyengébbje is, hát így azt mondtam, felezzük meg, nem maradok tovább ilyen gazdánál...