Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

V. Nyilassy Vilma: „Dal a pipáról s más egyébről". Császár Ferenc irodalmi hagyatékának Petőfi-kéziratai

A kéziratok arról tanúskodnak tehát, hogy az Aradi Vészlapok-at szerkesztő Császár egy-két helyen változtatott ugyan önkényesen Petőfi szövegezésén,

13 de a Füstbe ment terv címét nem ő változtatta Hiú terv-ve, hanem gyűjteményébe sorolva, a költő változtatta a Hiú terv-tt Füstbe ment terv-re — és nem Császár „glacékeztyüs keze" írta át a pipadalt sem. Ugyanakkor figyelmeztetnek ezek a kéziratok arra is, hogy nem szabad a fel-feltűnő variáns-szövegekben okvetlenül idegen beavatkozást látnunk; a költő is megengedheti magának, hogy csiszolja, javítsa verseit, változtatásokkal alakítsa ki végleges szövegeit. Tette ezt Petőfi is. • * * Szólnunk kell még az Aradi Vészlapok számára adott Petőfi-versek keletkezésének idejéről. 1844 februárjában zúdult Aradra a Maros. Császár márciusban határozta el — Bohus Jánosné ösztönzésére —, hogy egy irodalmi albumot ad ki, melynek jövedelmét az árvízkárosultak támogatására fordítják. Levelezésének tanúsága szerint márciusban szólította fel „közre munkálásra" az írókat. Czuczornak ezt írja március 11-én: „.. .Alig teljesíted előbbi kérelmemet, im már is egy újjal jövök. A lelkes Bohusné t. i. felszólított, hogy a tűz és víz által károsult aradmegyei lakosok nyomorának némi enyhítésére mi írók is járuljunk. Elvállalám a bajt, s ha ti, jelesbek, velem közre munkáltok, fogok egy albumot kiadni, mely néhány száz forintot jövedelmezzen a szegényeknek. E tekintetben rád is számítok, édes Gerőm, s így kérlek, légy szives egy pár versecskét, de neveddel, hozzám az említett szent célra, jövő húsvétig legfeljebb beküldeni..."

14 Császár hagyatékában fennmaradt a felhívásra érkező néhány válaszlevél; ezek is azt bizonyítják, hogy Császár március első felében szétküldte leveleit mindazoknak, akiknek a közreműködésére számított — és a közeli húsvétot (április 7—8.) jelölte meg a kéziratok beküldésének határidejéül. De arról is tanúskodnak a levelek, hogy az írógárda nagyrésze, öregje-fiatalja egyaránt azon igyekezett, hogy a cél érdekében — bár rövid a terminus ! — minél előbb eleget tegyen Császár felszólításának. Sárosy Gyula március 15-én azt írja a szerkesztőnek, hogy „Nagyságod szives felhívásának a kitűzött rövid határnapig semmiképen eleget nem tehetek... két hónapi várakozás, s ennyi idő alatt mindennel szolgálok!" Tompa Mihály március 16-án válaszol a felszólításra — és leveléhez csatolja már verseit is. (Csörsz árka; Emléklomb; Szivemhez.) Tóth Lőrinc március 18-án ezt írja Pozsonyból : ,,... Dolgaim csakugyan túlságos tömege közt lehetetlennek látszik előttem olly rövid időhatár alatt valamit dolgoznom 13 Változtatott Császár más szerző művein is. Tompa: Szívemhez c. verskéziratában pl. (ez szintén az Aradi Vészlapok számára küldött mű) az utolsó előtti versszak első négy sora a következő : Még éjjel is Tőled nem nyughatom, Még akkor gyűl Veled meg a bajom ! A kézirat margóján Császár a szöveget: — félreismerhetetlenül az ő kézírása! Miattad én Éjjel sem alhatom, Éjjel kivált Meggyűl veled bajom! — a következőképpen javította Ezzel a változtatással közli a szöveget az Aradi Vészlapok-ban (190. 1.) is. — A kéziratot Id. a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában: V-an. V. 703. sz. a. 14 ld. Császár Ferenc levelét Czuczor Gergelyhez. — Figyelő (szerk: Ahafi), 1885. — 395. 1.