Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Miklós Róbert: Az „Aradi vészlapok" szerkesztői levelezéséből

több gúnyt szereztek számára, mint elismerést. Különösen Nagy Ignác lett ádáz ellensége, aki nemcsak a rossz költőt, hanem a hivatali sikereket learató pályatársat is gyűlölte Császár Ferencben. Ő híresztelte róla: „ha csillagok, holdvilág, csalogány, pásztortűz, fenyéres partok, zúgó vízimalom, erdősátrak stb. nem volnának, akkor a hétszemélynök egyetlen verset sem volna képes alkotni." (Lauka Gusztáv: Kolgyári Császár Ferenc és Nagy Ignác. Pesti N. 1901. 80. sz.) Neve akkor vált hírhedté, amikor 1845-ben konzervatív bírálataival megtámadta Petőfit. Ezekből a bírálatokból és a Kovácsóczival együtt névtelenül kiadott „Magyarkák" (Lipcse, 1845) című pamfletből már kitűnik, hogy Császár maradisága nemcsak korlátolt konzervativizmus, hanem céltudatos politikai támadás is minden tartalmi és formai újítás ellen. 1844-ben Császár Ferenc elvállalja, az aradi szerencsétlenek felsegélyezésére a kor divatjának megfelelő almanach szerkesztését és kiadását. Császár március elején levélben fordult a főváros és a vidék szinte minden neves írójához. E levelekből csak a március 11-én kelt, Czuczorhoz írt levelét ismerjük (közölte Abafi Figyelője 1885. 395.1.), valószínű hasonló, felszólító tartalmúakat küldött a többieknek is: „Elvállalám a bajt, s ha ti jelesbek, velem közre munkáltok, fogok egy Albumot kiadni, mely néhány száz forintot jövedelmezzen a szegényeknek." Április 7-i keltezéssel pedig a Regélő Pesti Divatlapban (1844: 462) tájékoztatja a nagyközönséget. Ebben tájékoztatóban közli Császár az album szerzőinek előrelátható névsorát, ezek szerint a kötetben Bajza József, Czuczor Gergely, Döbrentei Gábor, Eötvös József, Frankenburg Adolf, Gaál József, Garay János, Jósika Miklós, Kiss Károly, Kisfaludy Sándor, Kunoss Endre, Lauka Gusztáv, Márk (Barthos János), Ney Ferenc, Péczely József, Petőfy ( !) Sándor, Sárossy Gyula, Sulyánszky Antal, Szelestey László, Szemere Pál, Szenvey József, Szontagh Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lőrinc, Vachot Sándor, Vidor Emil és Vörösmarty Mihály írásai látnak napvilágot. Már ebből az előzetes tájékoztatóból is kitűnik, hogy a különben ízig-vérig maradi, mind esztétikai mind politikai nézeteiben hallatlanul konzervatív Császár az élő magyar irodalom mindenrendű és rangú írója, fiatalja és idősebbje előtt szélesre tárta az albumba való szereplés lehetőségének kapuit. Mielőtt azonban megvizsgálnánk a szerkesztés különböző kérdéseit, feltétlenül meg kell jegyzenünk egyrészt, hogy mint jótékonycélú vállalkozásnak az almanachnak igen gyorsan kellett létrejönnie, másrészt a várható üzleti sikereknek megfelelően Császárnak eleve igen sok írót kellett az ügynek megnyernie. Az is valószínű, hogy a jóltájékozott, irodalmilag igen művelt Bohusnénak is lehettek kívánságai, amelyeket Császár sem hagyhatott figyelmen kívül. Pályájuk vége felé járó írók szerepeltetése nem volt problematikus. Élete utolsó évét töltő Kisfaludy Sándor és a már-már visszavonuló Döbrentei régebbi írásaikból küldenek és a tekintélytisztelő Császár válogatás nélkül közli is verseiket. Ugyancsak tekintélytiszteletből kérhette fel a szerkesztő Szontágh Gusztávot és Kiss Károlyt is, akik mint 1837 óta nyugalomban élő ezredtársak a pesti irodalmi összejövetelek igen népszerű alakjai, a Kisfaludy-Társaság odaadó és munkás tagjai voltak. Szontágh filozofikus-szatirikus írásával, Kiss Károly pedig történelmi novellájával gazdagítja a kötetet. Közéjük sorolhatjuk még az ifjabb Péczely Józsefet is, aki ebben az időben népszerű debreceni professzor, jeles műfordító és történetíró. Tekintélye és „Kölcsey Halálakor" című szép epigrammája is emelte az almanach színvonalát. Gondosan ügyelt Császár Ferenc arra is, hogy a „beérkezett" írók kivétel nélkül szerepeljenek az „Aradi Vészlapok"-ban. Ezeknek táborát 1844-ben Bajza, Czuczor, Eötvös, Garay, Jósika, Vajda Péter és Vörösmarty jelentik ; nyilván a nemes cél érdekében készséggel támogatták Császárt. Eötvös az „Éljen az egyenlőség " teljes szövegét, Vörösmarty a „Czilley és Hunyadiak" egy részletét bocsátja az almanach rendelkezé-