Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kiss József—V. Nyilassy Vilma: Petőfi levelezésének kiadatlan és elfelejtett darabjai

A kézirat a MTA Könyvtárának kézirattárában található: Kisfaludy-Társaság Gyűjteménye. Levelek. (Egyéb jelzet nélkül). A Kisfaludy-Társaság meglevő iktatókönyveiben a kézirat származására, egykori tulajdonosára utaló adatot nem találtunk. Levélszerűen hajtogatott 2 összefüggő, negyedrét alakú lap, a levél szövege az 1—2. oldalon van. Feladási postabélyegző: Pest 13/12 [= dec. 13.], érkezési bélyegző: Debretzen 15/12 [= dec. 15.] A levél viaszpecséttel volt lezárva. Id. Petőfi István kezeírása. A levelet említi és részleteit közli Dienes András: i. m. 505.1. A levélnek keltezése nincs, megírásának idejét a feladási bélyegző adata alapján határoztuk meg. Az öreg Petőfinek eddig csak arról az 1848. dec. 20-án kelt leveléről tudtunk, melyet (melyből?) id. Petőfiné soraival együtt a költő „Zoltán fiam életrajza hét hónapos koráig" c. írásában idéz (ld. a „Petőfi Sándor vegyes művei" c, i. m. 147. 1.), bizonyára csinosított, legalább is helyesírásában javított szöveggel. Ezúttal tehát a költő apjának egyetlen eddig ismert sajátkezű levelét közöljük, mely éppen ezért igen figyelemreméltó dokumentuma rá vonatkozó, meglehetősen gyér ismereteinknek, az öreg és a fiatal Petőfiházaspár kapcsolatának stb. Az írás nehézkes, helyesírásban igen gyakorlatlan kézre vall és a szlovákos kiejtés hatását tükrözi; egészében — mint ezt Dienes is megállapítja, i. m. 505. 1. — igazolja Arany János megjegyzését, mely szerint Petőfi „atyja felföldi kiejtéssel, de jól beszélt magyarul" (utólagos jegyzete Petőfinek 1848. máj. 5-én hozzá írt levelén, ld. pl. Petőfi és Arany. Szerk. Gellért Oszkár. Bp. 1949. 90. 1.). A levél, mely az öreg házaspárnak a kis unoka közeli születésén érzett örömét és aggodalmát olyan megható egyszerűséggel fejezi ki, az érkezési bélyegző tanúsága szerint éppen Petőfi Zoltán születése napján, dec. 15-én jutott rendeltetési helyére. — „Szegin pissti": Petőfi István, a költő öccse: a szabadságharcban való részvételére vonatkozólag ld. a következő levél jegyzetét. — A levélben említett „petri" és „Samko": Orlay Petrics Soma, aki — mint Petőfinek hozzá írt, okt. 18-i leveléből is kitűnik — ekkoriban az öreg Petőfiékkel együtt lakott. — A „Szegin Gyuri": Melles György, Petőfi szolgája, kit Orlaynak írt leveleiben többször említ. 8 Petőfi István — Petőfi Sándornak. Nyitra, 1849. jún. 26. Nyitra Junius 26ka 849. Édes Bátyám s szeretett Juliska ! Mind eddig olly helyeken voltunk, hogy legjobb akaratom mellet[ !] sem Írhattam levelet, most pedig különös szükségeim bevásárlása végett jöttem be Nyitrára, s itt élnem [íjmúlaszthatom, hogy egy két sort ne irjak. .. Tegnap nem tudom melly számú Közlönyben olvastam Őrnagyságodroli s illetőleg katonaságodroli örökös lemondási nyilatkozatodat. . . csak látom hogy gonosz a világ, nints már mivel s mijén ragodnija, hát csak téged vesz elő... hagyán hadd veszekedjenek meg mint a kutyák a sok gonosz nyelvek. . . Én lelkemből megvalva[!] nem illetődtem meg lekevésbe [!] sem, sőt igen örültem rajta; mert hidd el edes Bátyám ezer meg ezerszer jutottál eszembe, mindanyiszor[!] valami keserűség fogta el szivemet, ha reád gondoltam... Te feleséges ember vagy, van egy nőd, életednek legdrágább kintse, van fiad, életed egyetlen öröme, s te ezeket is áldozatul akartad szentelni hazádnak, kész lettél volna ezektől megválni, s örömmel meghalni a szabadságért, melly egyetlen czél hová igyekszik lelked s képzeleted, e hont szabadnak s boldognak látni... De mért ezt tenned édes Bátyám! nem hányhat neked senki semmit szemedre, hü valál, s hű maradsz a végső pillanatig hazádhoz, hol születél s hol a kedvesek a szülők csontjai porladoznak — s hol egykor számodra is békés nyughelet lelendesz ; meg tetted azt mit hazafiúi kötelességed volt tenni, s dolgozandasz még hazád javára tovább is;