Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kiss József—V. Nyilassy Vilma: Petőfi levelezésének kiadatlan és elfelejtett darabjai

Vörösmartikkal — tehát ha engem s barátimat Nempe: Truckát Csóltényit, Kramarcsikot, Zolkyt, Pestalozzit, Miltont, Klopstokot megakarod [!] [tartani] [?] teljesics kivanataim minimumát. .. senkit különben nagy lelküségben korlatolni [!] nem akarván, ha par hasard gut beim Cassa lennél — Költ Pesten, Decenber 12 az ornak születése utan 1847 évb[en] Domsödi [!] Goliath Péter Címzés (a hátlapon): T. cz. Jókay Mor urnák Pesten. A kézirat az OSzK kézirattárának Petőfi Ereklyetárában található (21. sz.); az Ereklyetár gyarapodási jegyzéke szerint: „Petőfi István 1880. ápr. 28-án kelt végrendelete értelmében került a Nemzeti Múzeum birtokába." Hogy Petőfi Istvánhoz Horváth Árpádné Szendrey Juha, ill. Petőfi Zoltán hagyatékából jutott-e vagy későbbi ajándékozás útján, nem tudjuk. Levélszerűen hajtogatott, negyedrét alakú lap, melynek egyik oldalát foglalja el a szöveg. Sem postabélyegző, sem a postai küldésre utaló egyéb jel nincs a levélen, de megállapítható, hogy viaszpecséttel volt leragasztva. Petőfi István említett kéziratos hagyatékának részletes leírása szerint (Magyar Könyvszemle 1880. évf. 204. 1., 21. pont) „Petőfi Sándor elferdített kézírása." Honnan vette ezt Thallóczy és Majláth, a hagyatéki leírás két készítője ? Volt valami adatuk rá, vagy csak feltételezték ? A kézirat ugyanis Petőfi szándékosan elváltoztatott kézírásának is alig vehető. Petőfi szerzőségének legfőbb bizonyítéka, az említett hagyatéki leíráson és azon a tényen kívül, hogy a kézirat a költő öccsének tulajdonában volt, Jókainak alábbi megjegyzése : „A Petőfi-hagyaték között olvasható Petőfinek egy hozzám írt levele Dömsödi Goliáth Péter név alatt (a Hétköznapokbeli regényhősöm neve), melyben hosszú, egész quart lapot betöltő geniális humorizálás után, tőlem (a lapszerkesztőtől) ,két forintot' kér előlegül." (Az én életem regénye. Bp. 1912. 205. 1. Jókai Mór hátrahagyott művei 5.) Mivel a kézírás, mint mondottuk, legalábbis erősen kétes, arra kell gondolnunk, hogy Petőfi ezt a levelet — talán az álnévre való tekintettel — mással íratta meg, esetleg az illetővel közösen fogalmazta. (Egyébként — mint a fenti betűhív közlésből is könnyen megállapítható — a levél helyesírási sajátságai erősen eltérnek az ékezetek felrakásában, a vesszők alkalmazásában mindig oly gondos Petőfiétől ; ez azonban szándékos is lehet.) — A költő a levél keletkezésének időpontjában már Pesten volt: mint Orlaynak 1847. nov. 17-én írt leveléből tudjuk, a hónap elején érkeztek meg feleségével Nagyszalonta felől. A levél stílusa, humora egyébként csakugyan emlékeztet Petőfi tréfáshangú leveleire, kivált azokra, amelyekben szintén kölcsönt kér; ezt azonban a szerzőség bizonyítására nem érezzük elegendő alapnak, s így amíg a kézírás rejtélye megnyugtatóan meg nem oldódik, ezt a levelet a nemhiteles Petőfi-levelek között kell számon tartanunk. A megszólításban olvasható „szerecsen" a Mór — mór azonosságon alapul, vö. Jókai alábbi emlékezésével : „Egyszer egy ismeretlen drusza azzal az indítvánnyal lepett meg, hogy ha már egyszer Móricz helyett feltaláltam a Mór nevet, jobb ha egyúttal szerecsennek nevezzük egymást, jelentvén ez éppen annyit mint mór, s milyen szépen fog ez majd hangzani: Jókai Szerecsen, Ballagi Szerecsen, Szegfi Szerecsen, Kelemen Szerecsen s több efféle irodalmi négerek." (ld. a „Tarka élet" c, i. m., 1. r. 113. 1.)— A nyilvánvaló iróniával említett „legjelesb" írók közül a Truckka (alább Trucka) név előttünk ismeretlen, a többi három valóban írt a Jókai által a Bécsbe távozott Frankenburgtól 1847 közepén átvett Életképekbe; pl. Pálffy Albert: „Egy kastély az erdőben"