Vargha Balázs szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1959 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1959)

Kanyar József—Vargha Balázs: A niklai gazda. Újabb adatok Berzsenyi Dániel életéhez

kérését megtagadni a közigazsággal ellenkeznék: de egyéberánt is az élőnkbe terjesztett bírói vizsgálatból és bizonyítványból kétségen kívül tétetnek, hogy a folyamodó testvér uraknak megyénk kebelébe fekvő miklai helység határába 1000 hold 30 000 ezüstforintokat érő, kisgombai helység határában 142 holdnyi 8520 ezüst forintra becsült és így összesen 38 520 ezüst forint értékű ősi tősgyökeres joggal őket illető és semminemű perrel sem terhelt fekvő javaik volnának: de még ezenfelül Polányi, ugyanezen megyében fekvő helység határában is 2859 pengőforintokban bírói zálogban bírt ingatlan vagyonjuk volna. Továbbá azon környülállásról is, hogy sem a folyamodók ellen, sem boldogemlékezetű néhai édesattyok Bersenyi Dániel és édesanyjok Takáts Susanna asszonyság ellen mind e mai napig törvényes elsőbbség nyerése végett semminemű adósság közönségünk előtt bejelentve nincsen: a megyebeli intabulatiók jegyzőkönyve megtekintése után bizonyossokká tétettünk." A gondos és takarékos birtokvezetés ellen jóformán semmiféle jobbágypanasz nem hangzott el a vármegyén. A két kezével maga is dolgozó gazda emberi méltóságukban is megbecsülte jobbágyait. Két ismeretlen levéltári adatot tudunk közölni a költő gazdálkodására vonatkozóan. 1824. jun. 20-án a niklai közbirtokosok kérték a megyétől határuk egy részének „tilos alá vetését": a „vadásztilos" felállítását. A megye okt. 18-án (2545 sz. alatt) tárgyalta a kérelem levelet és Szalay József főszolgabíró jelentésére elvetette — mivel a javaslatot Berzsenyi Dániel ellenezte, megvédve a parasztok érdekeit. 1832. febr. 6-i megyegyűlés tárgyalta (877 sz. a.) Horváth Kristóf és Márton György niklai adózók kérelmét, amelyben a „peres rétben" kaszáltató Berzsenyi Dánieltől kérték káruk megtérítését. A vizsgálat kiderítette, hogy a peres rétben való kaszálás Kronekker János parancsára történt s nem Berzsenyiére. Kronekker a kár megtérítését Thulmon Dániel gondviselőjére Thulmon Pálra hárította. A gondos és lelkiismeretes gazda élete utolsó éveiben belefáradt a munkába. Éltes ideje, törődött egészsége, gyermekeinek távolléte a szülői háztól, a birtokvezetés egyre nehezebbülő gondjai keserítették. Közügyekkel foglalkozó fiát, Farkast nem akarta a birtokvezetéshez visszaszólítani, a legkisebbikre, az iskolába járó Lászlóra még nem számíthatott, középső : Antal fiára lett volna a legnagyobb szüksége, aki atyai engedélye nélkül Galíciában Monasterziskában katonáskodott. Elhatározta, hogy beadvánnyal fordul a vármegyéhez Antal fia pár hónapra való szabaságolása ügyében. A levéltárból mostanában előkerült és eddig ismeretlen beadványát 1829. ápr. 27-én írta Mikláról. „Tekintetes Nemes Vármegye! A legmélyebb alázatossággal bátorkodom a T. N. Vármegye kegyes színe eleibe terjeszteni, miképpen Antal szeretett fiam, oskolai pályáját elvégezvén a múlt ősszel Székes Fehérvárott, Ő CS. K. Felsége Nemes Huszár Regementjébe, minden tudtam s akaratom nélkül be állott, s azolta Galíciában Monasterziskában mint közvitéz katonáskodik. Minthogy pedig említett Fiamnak eddig volt szcmorú állapotja, mélyen szívemen feküdne, s ha már egyszer a katonai státust választotta, ottan is, kitanult Nemes Ifjúhoz illő előmeneteléről gondoskodni, atyai kötelességemnek tartanám, s a végett, minden megkívántató s tőlem kitelhető költségeket örömmel áldoznék, egész alázatossággal bátorkodom a T. N. Vármegyét az eránt ezennel megkérni: hogy nevezett Antal Fiamnak Cadéti Rangra leendő emeltetését, s egyszersmind, mostani beteges állapotom miatt, egy pár Holnapra való haza botsátatását, a Nagy Mlgu M. K. Httó Tanátsnál, kegyesen eszközleni méltóztatna. Melly alázatos esedezésemet még egyszer megujjitván, a legmélyebb tisztelttel maradok A Tettes Nemes Vármegyének Mikla Ápr. 27-kén 1829. alázatos szolgája BERSENYI DÁNIEL." A megyei nagygyűlés a következő napon a „könyörgő" levelet nyomatékos pártolással és támogatással terjesztette fel a helytartótanácshoz. Pontosan egy év múlva 1830. ápr. 26-án Kaposvárról instanciázott a megyéhez újra fia ügyében. (A levél publikálva a Dunántúl 1955. IV. évf. 1. számában.) Ebben a kérelem levelében öregségére s gyakori