Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

részletezőfilológiai azonosítását csak a legfontosabb helyeken végez­tük el (kivéve az irodalmi vonatkozásokat). Ellenkező esetben mérhe­tetlenül felduzzadt volna apparátusunk, s a szövegkritikán túlmenően már az idézett adatok tartalmi kritikájára is kiterjedt volna. Ezt azon­ban már nem tartottuk feladatunknak. - A hírek, rémhírek, pletykák és a valóságos folyamatok részletező egybevetését és a különbségek oká­nak, hátterének elemzését sem tartottuk feladatunknak. Néhány nyil­vánvaló félrehallás vagy tévedés esetében azonban, amikor azok már az azonosítás vagy alaptájékozódás akadályát jelentették - mégis meg­tettük az elkerülhetetlen pontosítást. Október 23. [Déry Tibor] 23-a. Előző nap Piros [László] belügyminiszter] elébb betiltja, majd mégis enge­délyezi felvonulást. De. [írószövetségben elnökségi, ahol megfogalmazzuk kiáltványt. 1 Ezt Petőfi szobornál én fogom felolvasni. Veres P[éter] beszél. Senki sem gondol forradalomra, vérre. Taxin (kivel?) Váci u[tcába], Piaristákig, de már elké­sünk, a menet már jön visszafelé. A Színműv[észeti] Főiskola csoportjához csapó­dom, jobbról Sinkovics, balról Bacsó karol belém, 2 ott vannak még Komlósék. (Er­zsi nem tud lépést tartani.) 1 Háy [Gyula], más ismerősök. Kos[suth] L[ajos] - Bajcsy Zs[ilinszky] út - Szent István k[örú]t - Margit híd - Bem szobor. Elől nemzetiszín zászló Kossuth címerrel, melynek láttán a járdákon felsorakozott nézők, villamoso­kon az utasok itt-ott tapsolni kezdenek, egy-egy öreg hangtalanul sír. Vörös zászló sehol, ahogy a menet s előtte a hír halad, itt is, ott is bevonják már a sarló-kalapácsos zászlót, a Mártírok útján 4 egy balkonon egy nagybajusz[os] emb[er] ollóval kivágja, éljenzés, taps, másutt úgy hajtogatják, h[ogy] ne lássék. Kezdetben még sok helyt megütközött arcok, félelem, de a hangulat egyre oldódik, a menet énekel, jelszava­kat kiáltoz, Himnusz, a járókelők leveszik a kalapot. Jelszavak: Nem állunk meg fél­úton, Sztálinizmus pusztuljon! - Mosakodtak eleget, Rákosiék vesszenek! - Függet­lenség, szabadság, lengyel-magyar barátság! - Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A Bem szobornál áthatolhatatlan tömeg, felnyomnak a pázsitra, a talpazat alá, há­tam mögött Wazik, a lengyel költő 5 , sovány kis ember, lélegzet után kap. Nekem kel­lett volna felolvasnom az írósz[szövetség]i pontokat. Veres P[éter]nek beszédet mon­dania, de Péter már előttem ott járt, felolvasta, nincs megafon, elmegyek, teherautón mfunkások] elvisznek az Árpád hídon, Váci úton át a Parlament elé. Száz-kétszáz­ezer ember. Utat vágnak nekem, nevemet kiáltva, jobbról-balról kezemet szorongat­1 Arról a hét pontról van szó. amely A magyar írók kiáln'ánya címmel jelent meg az Irodalmi Újság aznapi különkiadásában. Későbbi közlése: Literatúra 1989. 1-2.sz. 214-215. - Október 23-a történéseinek a pontosításához tartozik, hogy Piros belügyminiszter tiltását a Kossuth Rádió csak aznap 12.53 perckor olvasta be, s a tüntetés engedélyezése nem sokkal később, már 14.23-kor hangzott cl ugyanott. 2 Sinkovits Imre (1928-2001) színész és Bacsó Péter (1928-) filmrendező. 1 Komlósék - Komlós Aladár (1892-1989) irodalomtörténész és felesége, Palotai Erzsi (1907-1988) műfordító, előadóművész. 4 Mártírok útja - ma Margit körút. 1 Wazik, Adam (1905-1982) költő, esszéíró, fordító, a forradalom napjaiban Magyarországon tartózkodott, I. még 146. jegyzet

Next

/
Oldalképek
Tartalom