Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1953
Ion. Ellenfo[rradalómmal] érvelnek, [holott] sokkal több erőt adunk azzal, ha rossz [az] irod[almunk], mi[nt ha] mesterségünk érdekében egy mo[ndattal] vagy gondolattal elvetjük a sulykot. Ha megijedünk [az] ellenfél íwf árnyékától is megijedünk, akkor abban a fonák helyzetbe kor, hegy szélsebesen visszabukfencezünk épp abba a régi hibás magatartásba, amely épp a politikai és főleg irodalompolitikai hibáinkat szülte. Ha higgadtan felmérjük egyrészt [az] erőinket, ós azo másrészt [a] veszélyeket: mérhetetlenül erősebbek vagyunk. Nem szabad könnyelműnek, de ijedősnek sem [lennünk]. A bátorságnak, a for[radalmi] magatartásnak elengedhet[etlen] kelléke, h[ogy] nyitva tartsuk a szemet, de nem azért, h[ogy] folyton csak azt nézzük, h[ogy] hova hátráljunk. A másik veszély: saját ellenállásunk. Erről is beszélt Rá[kosi]. [Az] irod[a!om]pol[itiká]ban [ez] különösen [fennáll.] Pillanatnyilag] ezt tartom, ha nem is nagyobbnak, de aktuálisabbnak. [A] Horv[áth]-referátum[ról].* Szívesen megmo[ndom], h[ogy] nagy általánosságban megnyugtató. Nem lépett fel a teljesség igényével, de alaposságát, az önbírálat mélységét bizonyítja, h[ogy] ir[odalmunk] egyik főhibáját, a sem[atizmust] arról az oldalról vizsgálta, amelyet L[ukács] Gy[örgy] már régebben megjelölt, az eszmeiség szempontjából, hogy közvetlenül] a párt pol[itikai] hibáit tette felelőssé a sematizmusért. Mojndom], megnyugtat, de nem hallgathatom el aggály[aimat]. Köztudomású rólam A kormánypro[gram] előtt sem csi[náltam] titkot [abból], h[ogy] a párt irodalompolitikájával elméletileg nem mi[ndenben] értettem egyet, de ott [is], hol elméletben igen, a gyakorlatban nem. Az[t] hangoztattam], [hogy] elmélet és [a] végrehajtott gyak[orlat] közt távolság [van], s nem csak az alárendelt végrehajtó közegek jóvoltából. Ma is félős sok jel. Szó (gyúrható, anyag) eltorzítás: így is, úgy is [lehet] magyarázni: „írjatok igazat"** - ezt minden szállító mind egyformán érti. De a mi kor[mányunk]nak sikerült ezt egyszerű[en], h[ogy] „írj igazat," úgy értelmezni, h[ogy] „ne írj ig[azat]". Az elmélet és a gyak[orlat] között még mindig egy széles rés. Két példát [mondok]. [A] kor[mány]pro[gram] nagy öröm. Ennek ad hangot Ö[rkény István]. Nem vizsgálom érdemben, nem akarom [a] vitát folytatni. De általános támadást - szemközt és oldalról - váltott ki, aggasztó. Elkedvetlenítő, h[ogy] írásban négy tám[adás] - három funkc[iónárustól].*** Amiből többek között arra kell köv[étkeztetni], hogy e[zek] a hiv[atalos] véleményt képviselik. Nem érdemben, de hibákba kapaszkodva, [a] fontos mondanivalót nem fonják tovább. Ott pedig, ahol szemlátomást nem tudnak a mondanivalóval megbirkózni, nevetséges erőfeszítéssel, a legrosszabb rabulisztikával próbálják az igazságot kicsavarni. Nagyjából ugyanez [történt] Kuczka [Péterrel]. Verséről, a Nyírség[i naplóról] nem érdemben [szólok]. Melankólia = az író kifejezi a maga mel[ankóliájá]val a többi ember m[elankóliájá]t. Csalódott vagy Megcsalt szerelmes, csalódott barát, fáradt* Feltételezhetően Horváth Mártonnak az összejövetelen elhangzott referátumáról van szó. ** J. V Sztálin szavai az írókhoz. *** Örkény írását az alábbi hozzászólások bírálták: Kónya Lajos (az írószövetség volt főtitkára): Az (ró hivatása. Irodalmi Újság 1953. nov.21. 24.sz. 3., Molnár Géza (a szövetség szervező titkára). Jegyzetek. = Uo. 1953. dec.5. 25.sz. 5., Soós Magda: Az áldozatvállalásról. = Uo. 1953. dec.5. 25.sz. 6.. Király István: A: írói magatartás. = Csillag 1953. dec., 12.sz. 1899-1902.
