Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1948

sen, hogy mennyire vannak a tavaszi munkával, mert itt Ukrajnában még méteres hó van, s bizony nem tudjuk, hogy mikor kerülünk haza, mert szabadságot most nem adnak. Csókolja szerető fia: ifjú Nagy László. Tábori postaszám: 147-5. Az utolsó szavakat lassabban, halkulva. 1. FÉRFIHANG kiáltva. Kovács bácsi, a postás! 2. FÉRFIHANG. Mit hozott? 1. FÉRFIHANG. Tábori lapot. 2. FÉRFIHANG. Adja már ide! Lassan, szakadozva olvas. Kelt 1942. március elsején. Drága édesapám, én itt hálistennek, jó egészségben vagyok, de nagyon fáj a szívem édesapám levele miatt, amelyben megírta, hogy szegény édesanyám, isten nyugosztalja, meghalt a télen és nem láthatja viszont a fiát. Édesapámnak nagy szüksége lesz gyámolítóra, de hogy mikor fogok én hazakerülni erről az idegen földről, azt csak a jóisten tudja, de tán még az sem. Ki főz most édesapámra? Lassítva, halkulva. Ha én majd hazakerülök ... Csöngetés hallatszik NŐI HANG. Ki az? FÉRFIHANG. Levélhordó! NŐI HANG halk sikoltás. Végre! Folyékonyan, de suttogva, önmagának olvas. Kelt 1942. március elsején. Egyetlen szerelmem! Ha tízszer annyi helyen voltam, azt is a legszívesebben azzal az egy szóval írnám tele, hogy: szerelem. Ma egy éve, hogy oltár elé vezettelek, s még meg sem melegedhettem karjaidban, már elvittek tőled. Ezen az idegen földön nincs is más gondolatom, mint te és a fiam, akit még nem is láttam, s ki tudja, fogom-e valaha is látni. Hogy éltek, szerelmem, nem szenvedtek hiányt semmiben? Csak azt tudnám biztosan, hogy lassabban, halkulva megvan-e a mindennapi kenyeretek ... Csöngetés hallatszik, szünet után újabb többszöri csengetés ÖREGES NŐI HANG. Türelem, türelem, postás úr, betegágyból kelek fel, nem vagyok én már olyan fiatal tücsök, csak egyet ugrok ... Mit hozott, szerelmes levelet? No, most meg leégett hova bújt el a pápaszemem? Olvas. Kelt 1942. március elsején. Édes kis anyácskám, ne ijedjen meg attól, hogy idegen kéz írja ezt a lapot, nincs nekem semmi nagyobb bajom, csak ép lefagyott a jobbkezem ebben a szokatlan télben, s az őrmester úrnak mondom tollba, hogy: - itt bizony nincs márciusi ibolya, édesanyám. De ha majd hazakerülök lassan halkulva talán jövő ilyenkorra ... Kopogás hallatszik FÉRFIHANG. Tessék! NŐI HANG. A posta, igazgató úr. FÉRFIHANG. Tegye le, kisasszony! ... Tábori lapot meg ki ír nekünk? Tessék felolvasni! kérom-íNŐI HANG. Kelt 1942. március elsején. Tábori postaszám 267 törve kilenc. Méltóságos igazgató úr, én, alulírott Kerekes Mihály tizenkét éve dolgoztam az igazgató úrnál a gyárban mint gépmester, és tisztelettel kérem, szíveskedjék a feleségemnek valami munkát adni, addig is, amíg én vissza haza nem kerülök, mert az egyet-