Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

Keszi Imre (1910-1974) író, kritikus, zenetudós, 1946-1949 között a Szabad Nép kulturális rovatvezetője. Balos túlzásai miatt Déry utóbb gyilkos szatírában forgatja meg alakját a csak 1971-ben nyomdafestékhez jutó A műítész karácsonya című történetében. Szövegét l. az 1948-ben keletkezett írások között. A nyitott ablakon át a Duna és a budai hegyek esti képe villog felénk. Gyönyörű látvány. Két évvel ezelőtt csak romok voltak itt és este vigasztalan sötétség. Ha hiszünk abban, hogy a szellemnek hatása van a mindennapi életre — és hogyne hinnénk benne! -, akkor Déry Tibornak bizonyára nem csekély része van abban, hogy ezek a lámpák kigyulladtak. A lakás gazdája most jött vissza szabadságáról, tevékeny, fürge, energikus. Nagy regénye, A befejezetlen mondat felől kérdezősködünk. - A legkalandosabb benne a kézirat átmentése volt - mondja. - Két példányban volt meg. Az egyiket egy író barátom azzal vette át, hogy egyik nagy kiadó pincéjében rejti el, a másikat egy fiatal kritikus azzal az ígérettel vette magához, hogy kiviszi Pest környékén lakó szüleihez. A felszabadulás után, hóban, fagyban, éhezve, először is a kéziratokra gondoltam. Barátom Budán volt még, nélküle próbáltam gyertyafénynél átkutatni a kiadóvállalat óriás pincéjét, végeérhetetlen kézirat- és korrektúrakötegek közt. Reménytelen kísérlet volt. Feleségemmel együtt megkockáztattuk a 80 kilométeres utat a másik kéziratért. Az idős házaspár semmit sem tudott a kéziratról. Közel jártam a kétségbeeséshez. A regényt életem főmunkájának tartottam. De Buda felszabadult, és kiderült, hogy barátom a kéziratot magánál tartotta, nem a kiadónál rejtette el. Aztán a másik kézirat is előkerült, szintén nem ott, ahol kerestem. így tíz évi várakozás után a regény végre megjelenhetett. - Regényed tulajdonképpeni tárgya az illegális Kommunista Párt működése. Mik voltak a te mozgalmi kapcsolataid a felszabadulás előtt? - Már 1918-ban kapcsolatba kerültem az akkor megalakult Kommunista Párt néhány vezetőjével. A Veronika utcai pártszálláson együtt laktam és dolgoztam többekkel. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerültem. Franciaországban és Nyugat-Európa több országában fordultam meg. 1926-ban tértem haza. De itthon tartózkodásomat sűrűn váltogatták külföldi útjaim. Részt vettem az 1934-es bécsi felkelésben, ezt regényemben meg is írom. Még ugyanebben az évben kikerültem a köztársasági Spanyolországba is. 1935-ben tértem vissza Budapestre, azóta állandóan itt tartózkodtam. Vértes Györggyel együtt egy ideig a Párt legális folyóiratát, a Gondolatot szerkesztettem. Regényem az 1934-1938 közötti esztendők eseményeiről szól. A csepeli gyárban történtekről egy olvasztár barátom értesített, ő ismertetett meg azokkal a gyakorlati részletekkel is egy gyár üzemmenetében, amelyek nélkül regényem idevágó részleteit aligha tudtam volna megírni. 1938-ban sajtóvétségért elítéltek, két hónapot a Gyűjtőben töltöttem. A Pester Lloyd elítélésem napján nyomban megszüntette a folytatásos regényem közlését. - Most min dolgozol? - Uj színdarabon. Háromfelvonásos lesz. Két felvonással már készen vagyok.