Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

címmel) több lap is elismeréssel nyugtázta, így például Vass László a Szabad Szóban (márc.31.), a Kossuth Népe és a Világosság (ápr.10.) - és természetesen a Magyar Nyelvőr 2. füzete. A már bemutatott körlevéllel előkészített első nyilvános ülést (ápr.17.) és határozatait is többen támogatták: Merly álnévvel a Kis Újságban (ápr.I9.), Fodor József a Világban (ápr.27'.), Tamás Ernő a Demokráciában (ápr.28.). Apró stiláris javítások után a Déry fogalmazta levelek, illetve körlevelek is postára kerültek április 23-i keltezéssel; az említett dossziéban azonban csak a Magyar Tudományos Akadémia és a Hungária Könyvkiadó válaszai találhatók. A legtermékenyebbek talán a Rádióval kialakult kapcsolatok voltak. Annak vezetősége május 9-re megbeszélést hívott össze, s ezen több előadás megtartását is elhatározták. így került sor július 8-án a Rádiós Szabadegyetem műsorban Déry Tibor Van-e szükség nyelvművelésre? című felolvasására. (Szövegét, amely magában foglalja a mozgalmat elindító S.O.S. felhívást is, utóbb a Magyarok decemberi száma tette közzé. Az életműkiadásban: Botladozás. l.köt. 377-380.) A Bizottság üléseiről készült jegyzőkönyvek csak nagyon hézagosan maradtak fenn: a június 1-i, a július 6-i és 20-i 1946-ból, illetve az 1947. február 8-i és az azt követő összefoglalóé. Csak ez utóbbit közöljük, mivel a korábbiak nincsenek aláírva. A benne felsorolt tények eléggé egyértelműen jelzik, hogy Déty kezdeményezése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A koalíciós évek politikai harcai között másodrendűnek tetszhettek a felvetett kérdések, amelyek kibontakoztatásához szinte teljes egészében hiányzott a szervezett anyagi háttér és hivatali támogatottság. (S Déry Don Quijote-i elszántságát is lassan elfogyasztotta egyre erősödő és sikeres szépírói munkássága.) A Nyelvvédő Bizottság 1946. április elején alakult meg Laczkó Géza, Halász Gyula és Déry Tibor kezdeményezésére, akikhez - felszólításunkra - még kb. 12-14 író, nyelvész és újságíró csatlakozott. Meglehetősen széles munkaterületet vállaltunk feldolgozásra: a sajtót, a rádiót, a könyvkiadást, a színházat, a filmet és a hivatali nyelvet említem meg ezek közül elsősorban. - A Bizottság titkára lévén, valamennyi munka az én kezemen ment át, s így meglehetősen pontos képem van a Bizottság működéséről. Meg kell állapítanom, hogy tagjaink kezdetben meglehetős lelkesedéssel végezték a magukra vállalt feladatokat, ez a buzgalom azonban már 2-3 hónap múlva érezhetően lecsökkent, aminek magyarázataként - véleményem szerint - az szolgál, hogy az emberek nagy része elhelyezkedett a polgári életben, foglalkozásokban, kevés fölös idejük maradt, s lelkesedésük idejükkel geometriai arányban apadt. Természetesen a külső akadályok, nevezetesen az a sokféle ellenállás, amellyel találkoztunk, szintén csorbát ejtett a kitartó munkát nem nagyon ismerő és kedvelő társaim munkakedvén. - Az utolsó 6 hónap folyamán ez a kedvetlenség és részvétlenség