Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

tett kommentárjai sem. - Bondy mentségére megemlítjük, hogy utóbb több értő és együttérző cikkben szólt Déry letartóztatásáról és műveiről. (L. az 1957-es íróper külföldi visszhangja 73-75. jegyzeteit. In D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat. Bp., 1994. 113.) A riportban emlegetett „sztálinista" - Ernst Fischer osztrák esztéta, Déry rokona, az idézett pártlap pedig a bécsi Volksstimme. François Bondy - publicista, a kommunista eszmékből kiábrándult s az emberi szabadságjogokért küzdő nyugati értelmiségiek (Amerikából anyagilag is támogatott) szervezetének, a Congress for Cultural Freedom tagja, a szervezet folyóiratainak (Encounter - London, Preuves - Párizs, der Monat - Berlin, Forum -Bécs, II Tempo Présente - Róma) szorgos munkatársa. „Parier du rôle des écrivains dans ces événements? Il pourrait paraître qu'on oublie la modestie.'" („Beszélni az írók szerepéről ezekben az eseményekben? Olyan látszata lenne, hogy megfeledkezünk a szerénységről.") ... Most, amikor megkísérlem fölidézni benyomásaimat és összefüggésbe állítani a korábbi és a későbbi eseményekkel, ismét hallom a magyar írók hangját. Beszélge­téseink részeit hangszalagra vette egy svájci rádióriporter. Veres Péter, Déry Tibor, Háy Gyula, Illyés Gyula és mások szavait, amelyek talán hosszú időre az utolsó hoz­zánk szóló üzenetet jelentik a magyar költőktől. Persze, nem üzenetek ezek, hanem kötetlen beszélgetések töredékei, - szerencsére nem csupán az emlékezet őrzi, amelynek velejárója a félreértés és az önkényes változtatás. Jelen vannak, és megma­radnak jelenlevőnek, dokumentumnak, tanúvallomásnak. Jl pourrait paraître qu'on oublie la modestie", - hallom ismét Déry Tibort. Fran­cia beszéde lassú, tapogatózó, ám tökéletesen tiszta, ha nem is olyan folyékony, mint a lírikus Illyés Gyuláé, aki hosszú évekig élt Franciaországban. - Mint író - folytat­ja Déry - eleinte a szólásszabadságért harcoltam, hiszen ez, ha szabad azt monda­nom, pótolhatatlan munkaeszköz a foglalkozásom gyakorlásához. Hamarosan elju­tottunk azonban odáig, hogy ennek a szabadságnak a hirdetése egybeolvadt a népünk szabadságáért folytatott általános küzdelemmel. Az írók kétségtelenül már évek óta, amennyire csak lehetséges volt, megpróbáltak mindenkor elmenni a szólásszabadság végső határáig, s a végső határoknak ez a kitapogatása nem volt veszélytelen. De is­métlem, tettük ezt, amennyire csak lehetséges volt ... Az írószövetség székházában találkoztam vele - ez a szervezet intézte mindössze három nappal később a budapesti rádióban az utolsó magyar segélykiáltást a világhoz. Beszélgetésünk természetesen nem szorítkozott az irodalomra. Például amikor más pártok létrejöttéről kérdeztem, azt mondta, hogy ezt „szigorúan szociológiailag" kell megítélni, és hogy a parasztokat nem csupán a sztálinizmustól, hanem a nagybir­tokosoktól is védelmezni kell. A terv- és piacgazdaságra vonatkozó kérdésekre Déry éppúgy, mint a legtöbb szociális érzelmű író, gazdaságtanilag ugyan megalapozatlan, ámde annál inkább dogmatikus nézeteket hangoztatott. Az idegen uralom, a diktatúra

Next

/
Oldalképek
Tartalom