Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1947

anyát, aki férjéért, fiáért, az egész kis széthullásra ítélt családjáért - szinte mindig ugrásra készen - reszket. Azok az egyszerű eszközök, amelyeket Hárs László említ, azok talán valójában a legnehezebbek. Legbelülről, úgyszólván néha szó nélkül, egy takarékos mozdulattal, a testtartás alig észrevehető változtatásával, egy nem feltűnő, de mégis fontos tekintettel kell kifejezni az emóciót. Ha ezekkel az eszközökkel tudtam betölteni a szöveg közötti szüneteket és úgy, hogy azok a mondott szavakkal együtt egységben formálják ki az író elképzelt figuráját, akkor maradhattam hű az íróhoz. Mit mutat a JükŐK (Ludas Matyi 1947. ápr.4. I3.sz.8.) BÉKÉS. És mit mond Gobbi Hilda? GOBBI. Hárs László azt kifogásolja, illetve azt dicséri, hogy az író szándékait is felülmúlóan értelmeztem a dadust. Meg kell mondanom, hogy én ezt az alapot hogy is mondjam csak - olyan mütyürkésen kicsinosítva is formálhattam volna, csakhogy éppen akkor hamisítottam volna meg az író elképzeléseit. Ennek a szerepnek minden sorában benne van éppen ez az alap. A dadus a stabil pont a darabban,