Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)

1956

teherautó végén magyar közlegények intettek a csoportosan kenyérért induló civil la­kosságnak, és titokban tizenöt-húsz kenyeret dobáltak le a meredeken lassabban ha­ladó teherautóból a népnek. Napok múlva tudta meg a lakosság, hogy a teherautó a sziklakápolnában tartózkodó ávósokat etette, és a katonák adtak a népnek, hogy ke­vesebb maradjon az ávónak. 5 November 4. után, 18-20. körül. Egy fiatal képzőművész a Várból, könnyű karlö­véssel a Sportkórházban, 346 tizenkét társa sebesülten fekszik, a Sportkórház össze­adott kötszert és gyógyszert, orvos is jelentkezett, hogy elmegy, de a képzőművész nem engedte, mert feltűnő és veszélyesebb kettőjüknek menni. 6 (Lili látta) Az Irószöv[etség] pénzládája csordultig 10-20-100-sal, kettő cigány, ti­zenhárom-tizenöt évesek, vágyakozó szemmel nézték a sok „dohányt", egy munkás rászólt a toprongyos cigánygyerekekre: „No, more, jó volna belőle, mi?" Mire az egyik kihúzta magát és azt mondta: „Azt már nem". 7 (5-ös folytatása, 10 nap múlva) Ugyanekkor a sebesülteket egy vöröskeresztes au­tó - tizenötöt felpakolt és legális papírokkal el akarta vinni Ausztriába, a határon az oroszok átengedték őket, de utána tüzet nyitottak és teljesen szétlőtték osztrák terü­leten a vöröskeresztes autót, egy ember élve átjutott és visszajött beszámolni. 8 (Dátum: Lili jön. Tanár neve!) A Képzőműv[észeti] Főisk[ola] pincéjében öt hallgató és egy tanár fegyveresen bujkált, a pincéből luk vágva a mennyezeten fölfe­lé. Két magyar rendőr és több géppisztolyos] katona listával keresték őket, a tanár és egy diák a WC-re mentek előtte. A katonák minden kérdezés nélkül legéppiszt[olyozták] a négy hallgatót. Bíró (Ratkó Anna férje) és Rozsnyai főigazgató és párttitkár, akiket a forradalom első napjaiban elmozdítottak állásukból, ezek jelentették fel őket. 347 9 Okt[óber] 26-27. Lili hosszú sorban állt két órát a Sztálin szobornál, ahol 10 Ft[ért] adtak Sztálinból egy kis lefűrészelt darabot. Lili lekésett, előtte elfogyott. ,J * Sportkórház és Sportklinika: XII. Alkotás u. 48. w A történetet egy résztvevő, Klimó Károly (1936-) festőművész a következőképpen idézte fel: „Már bejöttek az orosz csapatok Budapestre, mi az épületben maradtunk. Egyik tanárunk felszólított: tegyük le a fegyvert. Nincs értelme tovább harcolni. Szót fogadtunk, de eközben a tankok már körbezárták a főiskolát. Tizenvalahányan benn rekedtünk. Elfalaztuk fegyvercinket, bezárkóztunk a pincébe, élelmünk volt elég. Gondoltuk, kivárjuk, amíg elmennek a katonák. De amikor az utcai harcok erősödni kezdtek, pánikba estünk. Újra elővettük a puskákat, hogy védekezni tudjunk, őrséget állítottunk. Három nap múlva megszállták az oroszok az épületet: valaki megmutathatta nekik a bábszínház felőli titkos bejáratot. Már előtte lukat vágtunk a falba, hogy vészhelyzet esetén át tudjunk menni a szomszédos Izabella utcai házba. Amikor rajtunk ütöttek, az őrségben lévő barátainknak már nem volt idejük menekülni. Mindannyiukat agyonlőttek. Mi átjutottunk a szomszéd épületbe. Egyetlen másodpercünk volt eldönteni, hogy a pincében maradjunk a lakók között, vagy felmenjünk. Akik az óvóhe­lyen rekedtek közülünk, azokkal is végeztek az oroszok." (A másik világ. =168 óra 2001. ápr.19. ló.sz. 36-37. ) Ratkó Anna (egykori egészségügyi miniszter) férje - Bíró Károly főigazgatóhelyettes volt, egyben párttitkár. Rozsnyai Zoltán nem főigazgató, hanem az orosz nyelv tanára. Feltételezett feljelentésük nem bizonyított. A főigazgató október 23-ig Bortnyik Sándor volt, ezt követően Domanovszky Endre. A négy mártír: Bódis Antal, Csűrös Zoltán, Komondy Sándor és Kovács József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom