Déry Tibor: Szép elmélet fonákja (Déry Archívum 15. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2002)
1956
Szab[ad] Európa felolvassa Warik versét: „hol vagy D[éry] Tfibor], hű barát... kinek a parlamentből hallottam utolsó jajszavát?" Cím: Qui tacent, damant. 146 December 4. dec. 4. Fél 11 ójrakor] találkozó szigeten Kjrisna] Menőn indiai moszkvai követtel, s Koshla 147 prágai indfiai] követtel. Tamási A[ron], Örkény, Képes. 12-kor autón Hősök terére, hova a nők néma tüntető menete vonul virággal, fekete zászlókkal. A tér tele tankokkal, gépfegyveres páncélautókkal. Kisebb csoportokban vonulnak, ötven-száz nő, oroszok a mellékutcákba terelik őket, mi a Lendvay utcán jutunk ki, a csoportok itt is, ott is várnak, hogy az Ism[eretlen] Katona sírja elé engedjék őket. Úgy hallik, hogy eleinte kisebb összeütközések voltak, puskatussal taszigálták az asszonyokat, egyet el is akartak fogni. Egy Dubouné nevű ismeretlen nő nagy csomag élelmiszert küld számomra az Irósz[övetségjbe. Lakatos [István] közli, h[hogy] a Legfőbb Ügyészség forr[adalmi] tanácsa befejezte az egész országra kiterjedő vizsgálatot az ún. atrocitások ügyében: összesen nyolc haláleset. Szinte hihetetlen. Levelet kérünk erről. Erdei [Sándor] közli, h[ogy] Ferenc kiszabadult. Csoóri S[ándor] egy aktív főhadnagy ismerősétől megtudja, h[ogy] napiparancsban ismertették: az orosz városparancsnokot leváltották, s felelősségre vonják Pest pusztulása miatt. Az egyes harci osztagok, tankoszlopok vezetői ellen vizsgálat az indokolatlan pusztítások miatt, a károkat húsz év alatt személyesen tartoznak megtéríteni. Az orosz katonaság naponta borotválkozzék, tiszta fehérnemű, éreztesse a lakossággal, hogy segítségnek érkezett, nem ellenségként. Magyar tiszteknek szalutálni tartoznak. December 5. dec. 5. de. 9 ó[ra]. Szurek 148 lengyel, a Fir 149 (nemzetközi partizán egyesület titkára). A francia K[ommunista] P[árt] érthetetlen magatartását azzal magyarázza, h[ogy] két rögeszméhez ragaszkodnak (fétis): a pártegység és a Szovjethez való hűség. A párt lemorzsolódásáról szóló hírek erősen túlzottak, kételyek csak az értelmiség egy részében ébredtek, a m[unkássá]g kitart. Sz[urek] mégis bízik a józan ész felülkerekedésében. Az olasz párt hajlékonyabb, az ottani értelmiség radikálisabb. De megoldás csak a Szovjetből jöhet, ahol a vezetők elvesztették tekintélyüket (Hruscsovot gyűlölik), s a nép „nem a gyűléseken, de már az ágyban vitatkozni kezd". Erről számol be a sok ezer hazatérő lengyel emigráns. Délben a házfelügyelőné, majd egy telefon riaszt, hogy egy kelenföldi kollégiumot oroszok körülvettek, viszik a diákokat. Később Lali 150 , ki ott járt, elmondta, h[ogy] a Bercsényi u[tcai] kol[légiumo]t 151 zárták körül az oroszok. Felhívom a koll[égium] gondnokát: fegyveres, magyarul beszélő civilek behatoltak az épületbe, összegyűjtötték a diákokat az ebédlőbe, de addig öt-hatezer főnyi tömeg gyűlt össze, a közeli "* Wazik. Adain: Qui lacet, clamant. Ford. Gömóri György. = Irodalmi Újság (London) 1957. máj. 15.. 6. 141 Mcnon. Kumara Pladmabha Sivansankava - India moszkvai cs Koshla, J. N. - India prágai nagykövete. 111 Szurek, Alexander - a többi külföldihez hasonlóan ő is tájékozódni jött Budapestre. Címét megtaláljuk Déry 1957-cs naptárnotcszében. L. még 230. jegyz. '* Fir - Fédération Internationale de Résistance. "° A bevezetőkben is említett Tót/Tóth Lajos - Déry „népi" informátora, kilétét nem tudtuk kideríteni. '" XI. Bercsényi utca 28/30. - a Budapesti Műszaki Egyetem kollégiuma.
